Az unokahugom titkos élete (befejezett)

A csontvelő átültetés

Amint Szárá elmondta a tervet, akkor félrehívott engem.
- Figyelj, tudsz titkot tartani.
- Igen.
- Az van, hogy lehet, hogy tudom, hogy hol van a lédaprojekt vezetője.
- Hol?
- Egy szigeten.
- Ezzel nagyon sokat segítettél.
- Most ez miért mondod így?
- Mert nagyon sok sziget van.
- Jó, de a lakatlan szigeteket ki lehet zárni, mert lakottan van.
- Igen.
- Csak enyit tudok.
- És ezt te honnan tudod?
- Ebből a könyvből.
Ekkor Szárá felmutatta a Hatyú-Szigete című könyvet.
- Ez hol találtad?
- Ott volt Kira szobájába, és tegnap elkezdtem olvasni, és hát elég érdekes a története.
- Majd kölcsön kérhetem.
- Persze.
- Amúgy Kira mit fogcsinálni, ha mi itt hadjuk.
- A fenébe elfelejtettem, hogy ő itt van.
- Szerintem jobb, ha Timivel megy, mert akkor tud is pihenni, és kevés dolgot tud meg, mert, ha velünk jön, akkor nagyon sok mindent megfogtudni, és még jobban félteni fog. Gondolom te nem akarod elvinni a rendőrségre.
- Nem.
- Így kizárólag csak Timi maradt.
- De akkor meg Timi terhére lesz.
- Hát itt meg nem hagyhatjuk egyedül, mert még csak hét éves.
- Tudom.
- Akkor vagy Timivel megy, vagy senki nem megy sehova sem.
- Jó legyen.
Lassan este lett, amikor Szárá nagyon hamar elaludt, és így én maradtam Kirával.
- Na milyen történtet szeretnél esti meseként?
- Azt a hatyús történetet.
- Azt most nemtudom folytatni, mert Szárá olvassa.
- Akkor mondj valamit, amit tudsz.
- Jó, de mielött elkezdeném, elötte el kell mondanom valamit neked.
- Mit?
- Azt, hogy holnap Timivel kell elmenned majd.
- Miért?
- Mert nem tudsz velünk jönni, mert én és Lydia egy veszéjes helyre megyünk. Szárá pedig elmegy a rendőrségre, és oda nem akar elvinni téged.
- Értem.
- Na akkor elkezdem.
- Rendben.
Pár óra elteltével Kira elaludt. Lassan kimentem, majd mikor becsuktam az ajtót, akkor észrevettem, hogy Lydiánál ég a lámpa. Bekopogtam hozzá.
- Gyere.
- Szia.
- Szia Peti.
- Hogy, hogy nem alszol? - Kérdeztem, miközben leültem az ágy szélére Lydia pedig felült.
- Nagyon izgulok.
- Min?
- Azon, hohy mi lesz holnap.
- Megfogsz gyógyúlni.
- De ez biztos?
- Igen.
- Ha te mondod, akkor legyen így. - Ekkor Lydia rám mosolygot. Én vissza mosolyogtam rá, majd megfogtuk egy más kezét.
- Most viszont megyek, de ha esetleg nemtudsz aludni továbbra sem, akkor nyugodtan gyere áthozzám, és aludhatsz melletem.
- Rendben.
- De azért próbálj meg aludni.
- Rendben.
Ekkor megcsókoltuk egymást, majd kimentem Lydia szobájábol, és mielött becsuktam volna az ajtót, akkor vissza néztem Lydiára.
- Leolcsam a lámpát?
- Igen.
Leoltottam a lámpát, majd lassan becsuktam a szoba ajtaját, majd elmentem a szobámba, és lefeküdtem aludni.

Másnap, reggel felébredtem, és amikor leértem a nappaliba, akkor mindenki ott volt és már reggelizet.
- Jóreggelt. - Köszöntem a többieknek. Mindenki visszaköszönt, majd leültem az asztalhoz, és csináltam egy szendvicset. Reggeliután Szárá mindenkit összehívott a nappaliban.
- Szóval akkor mindenki tudja, hogy mit kell csinálnia ügye?
- Igen. - Monstuk egyszerre, majd Timi, Kirával együt el indult haza. Majd Szárá is elakart indulni, de az ajtóban megállítottam.
- Teneked meg van Szofi telefon számja nem.
- De.
- Akkor felhívhatom, hogy kellene a segítsége?
- Persze.
Szárá odaadta a telefonját nekem, majd megjerestem a telefonban Szofi számját, és elkezdtem hívni. Fel is vette.
- Szia Szárá.
- Szia Szofi, én Peti vagyok Szárá unokatetvére.
- Tudom ki vagy. Mit akarsz?
- Kell a segítséged.
- Miben?
- Ezt inkább személyesen szeretném megbeszélni veled.
- Rendben. Hol vagy?
- Szerintem azt te is tudod.
- Akkor ne menj el onnan.
- Rendben.
Ekkor letette Szofi a telefont, én pedig visszaadtam Szárának a telefont.
- Köszi.
- Szivesen.

Amint Timi hazaért, akkor Alex pont otthon volt.
- Szia Alex.
- Szia Timi.
- Kell a segítséged.
- Miben?
- Kira nenj fel a kisebb szobába. - Mondta Timi Kirának. Kira felment az emeletre és megkereste a kisebb szobát, miközben Alex, és Timi tovább beszélgettek.
- Helenával kapcsolatos. - Válaszolta Timi Alex kérdésére
- Mi van vele?
- Szólsz neki, hohy beszélnem kell vele.
- Rendben. Úgy is pont ma találkozok vele, mert megint el kell menni ultra hangra.
- Rendben.
Ekkor csöngettek. Alex elindult az ajtóhoz. Amikor kinyitotta, akkor Helena ott volt.
- Már is enyi az idő?
- Igen.
- Oké, akkor mindjár készen vagyunk, és akkor mehetünk.
- Rendben.
Amint Alex indulásra készen lett, akkor elmentek az orvoshoz, ahol megcsinálták az ultrahangot, majd mikor haza felé mentek, akkor Alexnak eszébejutott, hogy szólnia kellene Helenának, hogy Timi beszélni akar vele.
- Amúgy szabad vagy délután?
- Igen. Miért?
- Csak azért kérdeztem, mert Timi beszélni akar veled.
- Rendben. Akkor beszélek vele.
- Jó.
Amint haza értek, akkor bementek a lakásba, majd Helena odament Timihez. Timi éppen az asztalt takarította, amikor Helena odaért hozzá. - Szia.
- Szia Timi.
- Beszélnünk kell.
- Tudom.
- Ülj le, mert ez hosszú lesz.
- Oké.
Ekkor leültek az asztalhoz, majd Timi elkezdte mesélni, amit Szárá mondott neki.
- Tehát most azt akarod mondani, hohy veszélyben van a baba? - Kérdezte Helena.
- Hát nem teljesen, de el kell rejtőznünk amint megszületik a gyereked, mert ha Szárá anya nem is, de lehet, hogy Szofi csinálna vele valamit.
- Jó, de az még messze van.
- Igen tudom.
- Addigra lehet, hogy megtaláljátok a vezetőt is, és legyözitek.
- Hát az nem olyan biztos, és ezért van az, hogy most itt vagyok, mert meg kell védjelek.
- Értelek.