Save Me (V-Hope AU) [BEFEJEZETT]

1. Fejezet

J-Hope's POV

Már sötét volt, kilenc óra pontosan, onnan tudom, hogy pont számot váltottam az előbb és akkor már az időt is megnéztem. Bömbölt a fülembe a Bigbang egyik száma és mivel későre járt már, így ismét elkezdtem levágni az utat a jól megszokott csendes kis utcán keresztül. Kivettem a fülhallgatómat... lemerült a telefonom. Csodáltam az utcai lámpák fényét, mikor egy elágazódáshoz értem egy fiú futott felém. A ruhái véresek voltak, hisz a nyaka is vérzett. Mikor rám kapta mogyoróbarna szemeit nagy lendülettel szaladt felém, majd megragadta a karomat és magával rángatott. Alig bírt már futni, így már a végén én húztam őt magammal. A lakásom ajtaján belökdöstem, majd alaposan bezártam az ajtót és az ablakokat is. A fehér szőnyegen feküdt kiterülve, egy szót sem szólt, csak lihegett, majd hirtelen felült, de már késő volt, mivel a fehér szőnyegemen már egy vörös folt díszelgett.

- Sajnálom. - kapta rám ijedten a szemeit. Mikor elindultam felé ő hátrálni kezdett, mígnem nekiütközött a dohányzóasztalnak. - Tényleg nem direkt volt.

- Kit érdekel az a hülye szőnyeg... - mormogtam, miközben óvatosan az arcára simítottam a kezemet. - Mi történt veled? Miért vérzel?

- Nem fogsz hinni nekem, ha elmondom... - motyogta, miközben a lábát kezdte el bámulni, amin nem volt semmi. Nincs cipője, fél az érintésektől és vérzik.

- Itt szeretnél velem maradni? - kérdeztem, mire csak egy halvány bólintás volt a válasz. - El kell mondanod mindent, én rendőr vagyok... megteszek mindent, hogy biztonságba legyél.

- Rendőr? - kérdezte remegő hangon.

- Igen, rendőr. - mosolyogtam rá. - Miért valami törvényelleneset tettél?

Nem válaszolt, csak ült  és a lábát nézte. Hirtelen felindulásból megragadtam a karját és annál fogva magamhoz rántottam, majd felkaptam az ölembe és a fürdőbe vittem. Remegett és még mindig csak a lábát nézte.

- Vetkőzz! - szólítottam fel. A kezei remegtek, ahogy szó nélkül tette, amit mondtam. Elővettem az elsősegély ládát, mire visszafordultam már teljesen pucér volt. A testén harapások, karcolások nyoma látszott, a kék-zöld foltokról nem is beszélve. Mikor az arcához értem és oldalra döntöttem a fejét, megugrott, de egy szót sem szólt. Miután leápoltam a sebet meglepődve vettem észre, hogy itt is csak két fognyom volt és onnan jött ennyire tömény mennyiségű vér. - Mi a neved?

- V. - jelentette ki. Nem akarta, hogy tudjam a teljes nevét és ennek biztos, hogy oka volt. Együtt fürödtünk, mivel nem akartam, hogy rosszul legyen vagy valami, mint kiderült nem bírja a forró vizet. Adtam neki pizsamát és lefeküdtünk aludni, de nekem nem ment, így őt figyeltem, ahogy álmában a vonásai kisimultak... mosolyogni tudtam csak. Nagyon szép arca van, bár magas, de valahogy nem érzem, hogy ő valami férfias lenne... inkább érzem azt, hogy meg kell védenem.