Save Me (V-Hope AU) [BEFEJEZETT]

12. fejezet

Taehyung

Férfiak rontottak be a szobába és félre lökték Jin-hyungot, aki próbált rajtam segíteni, de nem tudott. A férfiak erősebbek voltak. Valamilyen szinten magamnál voltam végig, miközben megerőszakoltak és a véremet szívták. Hoseok nem volt mellettem, így nem érdekelt már a fájdalom. Arról álmodoztam, hogy milyen is lett volna a közös életünk... reméltem, hogy hamar elintézik a dolgukat és meghalok, de Namjoon megmentett. Éreztem, ahogy a karjaiba cipel, miközben a könnyei potyognak rám. Újra és újra átéltem életem egyik legrosszabb estéjét és ha nem lett volna elég akkor kreativitásomnak köszönhetően mindig más volt a vége. Azon imádkoztam, hogy végre haljak meg, mivel akkor nem kéne újra átélnem mindezt. Nem bírtam kinyitni a szemeimet, bár nem is szerettem volna.

Hoseok

Már 5 napja el sem mozdulok mellőle, de semmi jelét sem adta annak, hogy fel akarna ébredni. Az orvosok az első két éjszaka után meg sem próbáltak hazaküldeni, hisz azt hazudtam, hogy parancsba kaptam, hogy meg kell védenem, ez mégsem volt igaz. Nem kaptam parancsot a feletteseimtől, a szívem adta ezt a parancsot. Amióta a kórházban vagyunk egy hunyásnyit sem aludtam és nem mentem haza. Csak a mosdóba szaladtam el, de enni nem mentem, a srácok hoztak nekem mindig egy kis ételt, de sokszor rá sem bírtam nézni arra. Amint az étel a számba került felfordult a gyomrom és úgy gondolta az étel, hogy visszaköszön nekem, nehogy unatkozzak egyedül. Taehyung napról napra sápadtabb volt és az orvosok egyre kevesebb esélyt láttak arra, hogy valaha fel fog ébredni. Nem mertem ezek után soha lehunyni a szememet, mivel féltem, hogy történik vele valami, míg nem figyelek. Továbbá, ha 2 másodpercnél tovább tartom lehunyva a szemeimet látom, ahogy egy nagy csoport férfi körülötte van és a szörnyűségeket teszi vele. Nem tudtam segíteni neki, magár hagytam őt és ezek még mindig kísértenek.

- Hoseok! - szólított meg Jin lágy hangon. - Azt hiszem, hogy enned kéne és hazamenni egy kicsit.

- Nem lehet Hyung! - kaptam rá rögtön a tekintetemet. - Nem hagyhatom őt ismét egyedül! Bántani fogják!

- Hoseok, ha ezt így folytatod te is a kórházban végzed! - kiáltott rám Hyung, mire Taehyung ujjai megmozdultak. - Nem maradhatsz mellette, ha a saját egészséged kárára megy!

- Nem érdekel, hogy mi van velem, nem hagyhatom itt! - kiáltottam, majd Taehyungra kaptam a tekintetem, aki nyöszörgött és a szemeit nyitogatta.
- Taetae! - tapadtam rögtön az ajkaira, amint kinyitotta a szemeit. Bejutást kértem a szájába, amit rögtön meg is kaptam, majd az oldalára simítottam és hirtelen ellökött magától. Mikor a szemeibe néztem könnyesek voltak azok. Közeledni kezdtem, mire remegni kezdett. - Tae?
- Ne... - suttogta szorosan lehunyt szemekkel.

Jungkook

Jin-hyung szólt az orvosoknak és nekünk is, így mikor beléptünk a szobába mosolyogtunk, de amint az ágyban fekvő hyungomra néztem lehervadt a mosoly az arcomról. A szemei tele voltak könnyel és egész testében remegett. Sápadtabb volt, mint amikor nem tért magához. Lassan közelítettem felé, de az orvos kielőzött és minden óvatoskodás nélkül próbált hozzáérni Taehyunghoz. 
- NE! - kiáltotta el magát V, amikor az orvos hozzá akart érni. - Ne érjen hozzám, kérem!
- Kim úr, kérem nyugodjon meg! - szólította meg kemény hangon az orvos. - Muszáj megvizsgálnom!

Amin Hyunghoz ért ő sírásba tört ki és egyre egyeletlenebbül vette a levegőt, majd hirtelen ütötte meg az orvost, ami meg sem kottyant a férfi számára, de azért feldühítette az eset. Erőszakosan ragadta meg Taetae csuklóját és nem bírtam ezt tovább nézni.

- Kérem! - szólaltam meg hirtelen, mire mindenki rám kapta a tekintetét. - Mi lenne, ha egy női orvos próbálná megvizsgálni? Nem lenne megoldható?
- Rendben, tegyünk egy próbát! - mondta az orvos, majd elviharzott és egy kedvesnek tűnő hölggyel tért vissza.

- Jó napot kívánok, Kim úr! - mosolygott, miközben egy kissé meghajtotta magát az udvariasság kedvéért. - Elvégzem a szükséges vizsgálatokat, ha megengedi.
Hyung egy szó nélkül tűrte a vizsgálatokat és útközben minket ki is küldtek, hogy ne érezze miattunk feszélyezve Taehyung. Mikor a doktornő kilépett a szoba ajtaján mind letámadtuk őt a kérdéseinkkel.

- A barátjuk nagyon fél a férfiak érintésétől, szóval kérem próbálják hanyagolni a testi kontaktust. A pszichológusunkhoz már bejelentettem ma délutánra, szóval ne aggódjanak, jól lesz nemsokára. Sejin sunbaenim nagyon megbízható és a betegei gyorsan szoktak gyógyulni. - magyarázta mosolyogva, majd elnézésünket kérve tovább haladt a folyosón, hisz Taehyung leleteinek a másolatát  vitte magával, gondolom meg akarja mutatni az orvosnak.