Save Me (V-Hope AU) [BEFEJEZETT]

14. fejezet

Jungkook
Taehyung egy fél óra alatt álomba merült, bár a szemei sarkában még akkor is látszottak a könnyek. Óvatosan simítottam végig a haján és megmosolyogtam a pillanatot, amikor nyammogni kezdett... én léptem ki utoljára a szobából és a többiekhez siettem, akik nagyon összekaptak valamin pár perc alatt.
- Mi a baj? - kérdeztem, mire Hoseok megragadott a vállamnál fogva.
- Ki az a rossz lélek, aki sok rosszat követett el és honnan veszi ezt a baromságot? - kérdezte, mire csak megforgattam a szemeimet - ami inkább a drága Suga-hyungra jellemző hozzáállásra utal - és mosolyogva lesepertem magamról a kezeit.
- Nem kéne kicsit lenyugodnod, Hyung? - kérdeztem, de ő ismét rám  tette a kezeit és felkaromnál fogva rázni kezdett.
- Ha egy kibaszott angyal vagy, akkor mondd meg! A kurva Isten bassza már meg! - kiáltotta.
- Bazd meg! - kiáltotta hirtelen Yoongi-hyung. - Ez körülbelül, olyan, mintha kurva anyáznék neked... azt elfogadom, ha engem szidsz, vagy ha nekem szidod őt, de Kookie előtt soha ne tedd!
- Bocs. - motyogta Hoseok rám nézve, majd elengedett. - De mégis mi történt vele, hogy érez ilyeneket.
- Kiskorában majdnem meghalt egy tűz során. - mondtam, majd közelebb léptem hozzá és a fülébe suttogtam. - Hiszel a lélekvándorlásban? Mert Tae egy gyilkos volt előző életében, egy sorozatgyilkos...
- Szopjál le, hogy ilyenekkel szórakozol! - lökött el magától ingerülten, majd puffogva visszment Tae szobájába, de mielőtt becsukhatta volna az ajtót Yoongi utána kiabált.
- A szopás tőle csak nekem jár!

Yoongi
Miután elmondtam azt a mondatot Kookie paradicsomvörös arccal állt mellettem, míg Hoseok eltűnt az ajtó mögött és Jimin csodálkozva nézett ránk.
- Mi van? Mondtam már, hogy nincs nemünk... akkor nem mindegy, ha lefekszik velem? - értetlenkedtem, mire Kookie meglökött és elsietett. - Most mi baja?
Jimin Kookie után sietett, de ketten még mindig álltak mellettem, amolyan "ez a csávó hülye" fejjel.
- Te örülnél a helyében, ha közölné a párod azt, hogy döngeted? - kérdezte Namjoon, mire ránéztem.
- Legalább nem szégyenlem, hogy hozzám tartozik. - mondtam, majd Kookie után siettem és Jimint kielőzve siettem hozzá, majd leguggoltam elé és kezeimet a combjain végig futtatva a csípőjére helyeztem. - Sajnálom, nem akartalak megalázni, csak azt akartam, hogy tudják, hogy hozzám tartozol.
- Nincs semmi baj, csak kicsit zavarba jöttem... nem így akartam elmondani Jiminnek. - motyogta, miközben mélyen a szemembe nézett, majd lejjebb hajolt és egy puszit nyomott az arcomra.
- Vissza mehetünk? - mosolyogtam rá, mire bólintott és a kezünket összekulcsolva siettünk vissza a kórteremhez.