Save Me (V-Hope AU) [BEFEJEZETT]

17. fejezet (VÉGE)

Jungkook
Már majdnem elmentünk és még bennem mozgott, amikor megcsörrent a telefonom, így felvettem azt.
-Jimin-ah? - próbáltam nem nyögni, de az nem segített, hogy Hyung pont azt a pontot találta el állandóan, amitől szinte sikítani tudnék.
- Kookie? Minden rendben? - kérdezte remegő hangon.
- Jiminnnn... - nyújtottam el a párom miatt az utolsó mássalhangzót, míg ő csak kajánul vigyorgott. - Mi ah baj?
- Mit csináltok, hogy ilyen fur... - kezdett bele Jimin, de nem bírtam és egy hatalmas nyögést engedtem ki magamból, ugyanis Yoongi a nyakamat is szívni kezdte. Szerintem leeshetett Jiminnek a dolog... - MIN YOONGI! AZONNAL FEJEZD EZT MOST BE!
- Az enyém. - jelentette ki miközben kivette a telefont a kezemből.
- Taetae... kómában van és azt mondják hogy nem látják annak az esélyét, hogy felébredjen. - magyarázta sírva, mire belőlem is készült kitörni a sírás, de épp ekkor értünk odáig, hogy elélvezzünk, így egymás nevét nyögve meg is tettük, miközben vonalban voltunk még Jiminnel.
- Jiminnie... - szipogtam fel, mire Yoongi kinyomta a telefont és magához ölelt. - Hyung?
Ő is sírt és nem akarta, hogy lássam... de kissé elhúzódtam és a könnyeit kezdtem törölgetni, ahogy ő is az enyémeket.

Jin
Kissé vörös arccal álltunk mind a kórteremben, hisz ki volt hangosítva a telefon. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy a másik srác nem akart egy telefonálás idejére sem megállni. Hoseok némán ült Tae mellett, aki egyre sápadtabb lett. Nem kell majd sokat intézkedni afelől, hogy a kastélyban elintézzük ki hol alszik... ezek után egyértelmű. Már csak Vnek kell felébredni... A két fiú nem jött be aznap, viszont Hoseok sem ment sehová az ágya mellől, így mi is itt maradtunk. Hónapokig felváltva jártunk hozzá, de nem lett jobban. Hoseok már attól félt, hogy nekrofil azért mert Taet csókolgatja... Hát ha nem kel fel akkor tényleg nekrofil lesz szerintem a csávó... ugyanis úgy tartotta meg Taevel az első alkalmat, hogy az egyik fél nem is volt magánál. Undorítónak találtuk ezt mégsem mondtunk semmit, hisz már fél éve vannak úgy együtt, hogy V egy tapodtat sem mozdult. Vártuk minden egyes nap, hogy felépüljön,  majd egy nap az orvosok a hozzájáruláunkat akarták kérni ahhoz hogy lekössék a gépekről, amit nem voltunk hajlandóak megadni. Mondták, hogy károsodhat az agya, de mi nem akartuk elveszíteni és jól tettük, hogy nem engedtünk az orvosnak ugyanis felkelt. Az agyával sem volt semmi baj és szerették egymást Hoseokkal mégsem emlékezett a rossz dolgokra. Gyakrabban èrezte magát gyengének, de ennyi és nem volt más jele annak, hogy sokáig kómában feküdt volna. Mindenki maradt a párjával èn viszont magányos voltam... egy nap Jimin kitalálta, hogy csináljuk hármasban... belementem, ahogy az öcsém is... nem volt itt vérfertőzés, ugyanis a szendvicsben Jimin volt a szalámi... tudom, hogy kissé  undorítónak hangozhat, hogy a testvéremmel egy édes hármas, de ne ítélkezzetek... emlékeztek, hogy mit csinált Hoseok?

--------'''''''''-----THE END-----'''''''''--------
Köszönöm, hogy velem tartottatok! Tudom, hogy ismét érdekes lezárást választottam... bár ez megszokható volt már!
Bye, 하라.