Save Me (V-Hope AU) [BEFEJEZETT]

11. fejezet

Jin
Remegtem és mind Jimin, mind Namjoon próbált megnyugtatni, de nem ment nekik. Annak a férfinak a szemébe néztem, aki elhagyta Taetaet. Alig mozdult és nagyon rossz színben volt, így lassan, remegő léptekkel megközelítettem őt.
- Hoseok... - suttogtam, bár hangom ìgy is remegett. - Én tényleg...
- Ha nem hagytam volna magára nem történik meg ez. - kezdtek el folyni a könnyei. - Felesküdtem, hogy megvédem a polgárokat, de mégsem tettem, csak önző módon menekültem!
- Mindenki így tett volna... - lépett mellé Jimin.
- Nem, csak a gyávák tettek volna így! Mégis ki hagyná magára a szerelmét a bajban, ha nem egy gyáva?! - kiáltotta könnybe lábadt szemekkel a fiú. Nem tudtunk megszólalni... mind csak álltunk és őt bámultuk.
- Hoseok, ez mind az én hibám. - szólalt meg hirtelen az öcsém, miközben mellénk sétált. - Én utasítottam őket erre, mert nem akartam, hogy ne találjon maga mellett téged, mikor felébred. Minden nap sírt álmában utánad és a láztól eszméletlen volt végig, mégis téged hívott. Tudom, hogy hülye ötlet volt az, ha nem vagy mellette akkor ne is ébredjen fel, de azt hittem, hogy így mindenkinek jobb lesz.
- Nem akarok mellette lenni, mert egy olyan gyáva alak, mint én édeskevés hozzá. Neki egy igazi bátor férfi kell, aki meri szeretni és sosem hagyja cserben. - magyarázta a srác, miközben szemeit rám vezette.
- Nem én kellek neki, bármennyire is próbálod rám tukmálni őt. - mosolyogtam rá, mire mélyen a szemembe nézett. - Beléd lett szerelmes, én csak egy nagyon jó barátja vagyok, sosem tudnék úgy nézni rá, ahogy ő se rám.
- Jin! - kiáltotta egy ismerős hang. Kikerekedett szemekkel futottam az irányába, ami továbbra is engem szólongatott. Berontottam egy szobába, ahol Taehyung álmában üvöltötte a nevemet. Lehuppantam az ágy szélére és összekulcsoltam ujjainkat, míg szabad kezemmel az izzadt tincseit simítottam ki a homlokából. - Jin, fuss! Bántani fognak téged is, csak menj!
Nagyot sóhajtva simogattam az arcát, míg Hoseok mellém nem lépett.
- Hozzá érhetek? - kérdezte remegő hangon, mire mosolyogva bólintottam és eljöttem az ágytól. Hoseok kezei remegtek, ahogy az ő csipkerózsikája kezét nyúlt, majd mikor hozzáért a Taehyungra kötött gépek egyenletesen kezdtek el csipogni, míg nálam szabálytalan volt. Hoseok keze alatt teljesen megnyugodott és nem is izzadt.
- És még azt állítod, hogy nincs szüksége rád? - kacagott fel cinikusan a zöld hajkoronával megáldott férfi.
- Hyung, hagyd most őket! - morogta a fekete hajú, miközben lágy mosolyra húzta az ajkait. - Szerelmesek, ugyanúgy, ahogy Chim Chim-hyung is.
- Szerelmes? - gúvadt ki rögtön az öcsém szeme, majd Jimint kezdte el vizslatni,  aki a padlót gondolta a legérdekesebb dolognak a világon jelen pillanatban.
- Namjoon, ezt már te tudtad. - mosolyogtam az illetőre emlékeztetve arra, hogy szeretők tehát ez csak természetes.
- Fasza. - szólalt meg ismét a fűcsomó. - Kookie átcsaptál Cupidoba? Kit érdekel, hogy ki kibe szerelmes? El kéne végeznünk végre a feladatot, hogy szabadok lehessünk.
- Hyung, mindent a maga idejében... - mosolyodott el vidáman, majd Jiminhez sietett és megölelte. - Nagyon hiányoztál. Annyira féltem, hogy meghaltál, vagy hogy kényszerítenek valamire téged.
- Sajnálom Kookie. - túrt bele a fekete loboncba Jimin.