Dél-Koreában járunk, pontosabban Szöülban. Főszereplőnk, a mi reményünk, J-Hope miközben egy este sétál haza munkahelyéről szemtanúja lesz valaminek... ha nem látta volna akkor soha nem keveredett volna ekkora bajba. Egy ember, aki hőssé válhat; egy...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Rap Mon idegesen mászkált, míg Jiminnel egymás mellett gubbasztottunk. Az tűnt a legjobb ötletnek, ha nem vesz észre minket. Már jó ideje eltűnt és senki sem tudja megtalálni, akárkit is küld érte. Mindig is kérlelt minket, hogy szökjünk el vele, mi nem mertünk és ezek után se leszünk majd bátrabbak. Jimin a karomba kapaszkodott... mikor lenéztem rá könnyesek voltak a szemei. Rosszat sejtett, ahogy én is. Az öcsém megragadta a csuklóm, magához rántott és a nyakamra tapadt. Fájt a harapása... velem sosem volt még durva, most mégis az.
- Namjoon... - nyekeregtem, mire elhajolt tőlem.
- Bocsánat Jin, csak ideges vagyok. - morogta, majd óvatosan folytatta a tevékenységét. Mosolyogva simogattam a haját, miközben ő evett. Hirtelen csapódott ki az ajtó és belépett rajta Heechul, az öcsém főcsatlósa. Mivel mind megijedtünk, így a testvérem nagyon mélyre nyomta a fogait belém, enne hatására pedig felszisszentem. Elhajolt a nyakamtól én pedig a pulóverem ujjával letöröltem a szája széléről a vért. - Mi az?! Megtaláltátok?!
- Nem találjuk, mióta elrángatta magával azt a gyanútlan járókelőt. Gondolom nála húzza meg magát. - magyarázta Heechul, majd rám pillantott és elindult felém. Már nyalta a száját és a fogait is megvillantotta, mire Namjoon végre elém állt.
- Ne a bátyámmal legyél elfoglalva, inkább keresd meg a kölyköt! - mordult rá rögtön, mire Heechul rögtön visszanyerte az eszét.
- Bocs főnök, de tudod, hogy a 0-ás vér a kedvencem. - magyarázkodott Heechul.
- Nem érdekel. - jelentette ki az öcsém. - Jin, Jimin és V is az enyém, nektek ott vannak a kishalak. Miért érzem rajtad V vérének az illatát?
- Nem tudom főnök. - a hangja remegett, így mindenki tudta, hogy hazudik. Namjoon odalökött Jiminhez, aki magamhoz öleltem. Az arcát a mellkasomba fúrta, míg én befogtam a füleit.
- Heechul... - sziszegte utálattal Namjoon. - ...V azért menekült el, mert lakomát tartottatok?!
- Én saj... - kezdte meg a mondatát Heechul, de nem tudta befejezni, már csak hörgött, ahogy az öcsém fojtogatta.
- Megmondtam, hogy ne érjetek hozzá, igaz? - kérdezte és válaszra sem várva eltörte a nyakát, majd hívott két embert, hogy égessék el a hulláját.