Save Me (V-Hope AU) [BEFEJEZETT]

4. fejezet (18+)

Jimin

Namjoon óvatosan hajolt a nyakamra, majd egy apró puszi után a fogait belém vájta. A hajába túrtam, miközben Jin kiment a helyiségből. A csípőmnél fogva az ölébe ültetett, míg én megkapaszkodtam végül izmos felkarjaiban. Így ültünk, míg Rap Mon nem végzett az evéssel, majd megtöröltem a száját és ő az ajkaimra hajolt. Mosolyogva csókoltam vissza, míg ő a fenekembe markolt. Mikor elváltunk egy perverz mosolyra húzta az ajkait, majd felemelt és a szobájába cipelt. Jin látott minket, de ezt a társam nem vette észre. Nem tudja, hogy a bátyja tud mindenről. 

- Kicsi Jimin... - suttogta a fülembe Rap Mon. - Hiányoztál már.

A fenekemnek feszült az ékessége és nekem fel kellett nyögnöm. Mosolyogva döntött le az ágyra, majd a lábaim közé férkőzve felettem támaszkodott. Óvatosan kezdte el levenni rólam a ruhákat és lassított a kezdeti tempón. Nem akart fájdalmat okozni, hisz már rég voltunk együtt. Taehyung miatt idegeskedik állandóan, de végre egy kicsit megnyugodott, így rám is szakított időt.

- Namjoon... - nyöszörögtem alatta, miközben ő a mellbimbóimat kezdte kényeztetni és ezzel egyidejűleg tágítani is. Mikor belém vezette az ujját megfeszültem.

- Nyugodj meg... - suttogta, miközben mélyen a szemembe nézett. - Nem akarom, hogy fájjon és tudom, hogy utálod ezt a részt, de muszáj. Sajnálom, Jiminnie. 

- Csak csináld! - lihegtem alatta, mire a szájába vette legnemesebbik részem és kényeztette azt figyelemelterelésképp. Mikor kihúzta az ujjait és belém vezette magát a könnyeim folyni kezdtek. Azt hittem, hogy szétszakadok. Nem tudtam megmozdulni a fájdalomtól, amit Namjoon is észrevett. Megállt és az ajkaimra hajolt, lágyan csókolt engem és közben kezeivel a könnyeimet törölgette... csak a levegőhiány miatt váltunk el. - Jól vagyok.

- Nem vagy jól. - morogta, majd ki húzta magát, amit egy erőteljes becsapódás követett. - Te remegsz. Mi a baj?

Kivette belőlem, majd mellém dőlt és magához ölelt. Engem vizslatott a szemeivel, miközben az arcomra csókokat hintett.

- Szerinted jól van? - kérdeztem, mire sóhajtott egy hatalmasat.

- Jól kell lennie. - mosolygott rám biztatóan. - Biztos, hogy meg van ijedve, mivel legalább húszan támadták le egyszerre a véréért. Szerintem vissza fog jönni.

- Ugye nem fogod bántani? - kérdeztem és csak akkor vettem észre, hogy a hangom is remeg. - Lehet, hogy valami elmebeteg sorozatgyilkos elkapta és megölte, vagy megerőszakolták, hisz gyönyörű az arca.

- Nekem te vagy a leggyönyörűbb. - mosolygott rám, majd összefogta a szerszámainkat és ütemesen verni kezdte azokat. - Mondd, hogy örökké az enyém maradsz!

- Örökké a tiéd leszek! - nyöszörögtem, mire elmosolyodott és adott egy puszit az orrom hegyére. Befogtuk a szánkat és élvezettel hallgattuk egymás nyögéseit. Mikor végeztünk elmentünk zuhanyozni. Jin nagyon sápadt volt, de nem kérdeztem tőle semmit a vacsora alatt. Mikor Rap Mon mellett akart elsétálni ő elkapta a csuklóját.

- Hyung! - szólt rá, mikor ki akarta rángatni a kezét a szorításából. - Mit tettek veled?!

- Jól vagyok. - erőltetett magára egy mosolyt, mire a kistestvére megfogta az állát és oldalra döntötte a fejét a sápadt srácnak. A nyakán volt még 3 harapás. Namjoon kigombolta az inget rajta és ott is tele volt harapásokkal, továbbá a karjai és a lábai is. - Tényleg jól vagyok.

- Hogy történt ez?! - ragadta meg a vállainál fogva a bátyját, akinek folyni kezdtek a könnyei.