Save Me (V-Hope AU) [BEFEJEZETT]

9. fejezet

Jin

Taehyung egyre lázasabb volt és nem kelt fel, álmában is csak sírt Hoseok után. Tudtuk, hogy soha többé nem akar felkelni, mivel fájna a tény, hogy elhagyta a szeretett férfi, de Jiminnek és nekem is szükségem van rá. Mikor kiléptem az ajtón 10 vámpír állt velem szemben.
- Mit akartok? - kérdeztem, mire az egyik mosolyra húzta a száját.
- Rap Monster azt mondta, hogy azt teszünk vele, amit akarunk, hisz még fog halni. - magyarázta, mire felpofoztam.
- Nem halhat meg. - mondtam, majd visszasiettem a szobába és bezártam az ajtót. Semmit nem tudtam a férfiról, csak annyit, hogy Hoseok a keresztneve... meg, hogy hátrahagyta Vt, vissza sem pillantott, egy percig sem gondolkozott, csak elfutott... most mégis meg akartam keresni. Nem hagyta volna, hogy hozzá érjenek Vhez, de én gyenge leszek ellenük. Mikor berontottak az ajtón engem is megragadtak és őt is. Engem belöktek a szobámba, de még éppen láttam, ahogy Vt az alagsor felé viszik.

Rap Monster

Jimin dühöng azóta, hogy megtudta, amit tettem. Már halottként kezeltem őt, amikor még életben volt. Utólag én sem érzem helyesnek, de akkor dühös voltam, mert fontosabb volt neki Taehyung, mint én.
- Namjoon! - hallottam meg Jin hangját. Rögtön rohanni kezdtem... A szobája ajtaja csukva volt, de feltéptem azt. Sarokba volt szorítva... egy nagyon ismerős férfi fogta le a kezeit, de nem érdekelt. Rögtön elrántottam a remegő hyungomtól. Óvatosan magamhoz szorítottam a remegő testét és ő rögtön sírni kezdett. - Hogy tehetted?!
- Jin... - simogattam a haját, miközben megpróbált ellökni magától.
- Nem halt meg, mégis úgy kezeled! - kiáltotta, miközben a könnyei folyni kezdtek. Még mindig remegett és nekem a szívem szakadt meg, mivel két fontos embert is megbántottam csak a pillanatnyi hangulatom miatt. Elengedtem a bátyámat és ordítottam Jiminnek, hogy vigyázzon rá, majd megragadva az alakot az alaksorba siettem. Ahogy beléptem megcsapott a vérszag... tudtam, hogy az ő vére. Minél közelebb voltam, annál jobban fogott el a hányinger. Mindig imádtam a vérét, de most rosszul lettem a szagától is. Megláttam őket... Taehyung a földön feküdt, meztelen volt és a szemei csukva voltak. Épp az egyik srác elégítette ki a vágyait rajta, míg a többiek ittak a véréből... mégsem onnan szivárgott a vér, hanem a hátsófeléből. Mikor megláttak rögtön megálltak minden tettükben.
-Menjetek innen most! Takarodjatok a házamból és soha többé ne gyertek vissza! - rivalltam hirtelen rájuk. Szó nélkül teljesítették, amit kértem. Odasiettem a fiúhoz... a szíve alig vert és én sírni kezdtem. - Taehyung, kérlek!
- Hoseok... - suttogta halkan Taehyung. Remegtem, mégis hozzá kellett érnem... nem hagyhattam sorsára. Mikor már kiértem az alagsorból, amilyen hangosan kiáltozni kezdtem a két srácnak, hogy hívjanak mentőt. Mikor megérkezett a mentő átadtam nekik a testét... szörnyülködve nézték őt. Tudom, hogy rendőrségi ügy lesz belőle, de nem érdekel, V fontosabb.