A szerelmes Sherlock (SZÜNETEL)

2. fejezet

(Még mindig a vasútállomáson, még mindig Emma szemszöge)
- Üdv uraim! - köszönt Lestrade, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Már megbocsáss, de ő meg ki? - mutatott rám Holmes.
- Emma Poole. - nyújtottam a kezem, amit meg is rázott. - Lestrade felügyelő új társa.
- Aha.
- Ennyi, egy "aha"? - csodálkozott Lestrade. - Semmi fél órás következtetés-levezetés, amikor a fél élettörténetét elmondod?
- Most nem.
- Egyébként sem ajánlom. - szólaltam meg. - Ugyanis én is sok mindent tudnék mondani önről, Mr. Holmes.
- Csakugyan? Nos, akkor kérem, megnézné a halottat? Kíváncsi lennék, mit gondol! - a hangjából szinte csöpögött a szarkazmus, de nem érdekelt túlzottan. Helyette levettem a kabátom, és leguggoltam a test mellé.
A hasán feküdt, szinte azonnal láttam, hogy vízbe fullt. Vagyis utólag hozták ide. Elég kövér fickĺ volt, szóval nem lehetett egyszerű. Körbenéztem, vízfoltokat keresve, persze hiába. Ekkor megnéztem a körmét. Alatta igen érdekes dolgot találtam. Mészkő maradvány. Körbetapogattam a ruháit, mindent szemügyre vettem, és már tudtam is, mi hogyan történt. Felálltam, lesimítottam blúzom alját, és a többiekhez léptem.
- Nos, mit talált, Ms. Paula? - kérdezte mosolyogva Holmes.
- Poole. - javítottam ki. - És tudom, hogy történt.
- Az lehetetlen. - jelentette ki Dr. Watson. - Hisz Sherlock sem tudja még pontosan, mi történt!
- Attól én még tudom, hogy történt! - mosolyogtam el magam, látva Sherlock bosszús arcát. Aztán hirtelen ő is elmosolyodott, majd így szólt:
- Nos, akkor halljuk! Majd szólok, hol rontotta el.
Kezdett felmenni bennem a pumpa emiatt az önelégült, beképzelt S-fej miatt. De nyugalmat erőltettem magamra, és így szóltam:
- Nos, egyértelműen vízbe fulladt. - Holmesra néztem, aki csak bólintott. - Viszont a pályaudvaron nem fulladhatott bele semmibe, természetesen. Nos, gondolhatnánk azt, hogy a közeli tóba fullasztották bele. Viszont...
- Nincs viszont. Ugyanis így történt. Belefullasztották a tóba, csak egy valamire nem jöttem rá...
- A-aa. Még nem végeztem! Szóval, mint mondtam, gondolhatnánk, hogy az innen 543 méterre lévő tóba fullasztották bele. Csakhogy nem ez történt. A körme alatt ugyanis mészkő volt, amit könnyen össze lehet téveszteni a tó alján levő iszapszerűség megszilárdult formájával. De ez itt mészkő. - mutattam a hullára. - És az egyetlen vizes hely egész Londonban, ahol mészkő is van, az az ázsiai gyógymasszással és vízi terápiával foglalkozó Asian Journey. Aminek a medencéjéből kilépve egy mészkőösvény vezet vissza az öltözőkhöz.
- Akkor most pontosan mi is történt? - kérdezte Lestrade.
Holmes már épp levegőt vett, hogy válaszoljon, de én megelőztem.
- A férfi ebben a bizonyos medencében volt, éppen kimászott volna, mikor visszarántotta valaki. Valaki erős, megtermett ember, ugyanis ez a fickó is jó erőben volt. Ja, igen, és az egyik munkatárs volt az. Nos, vízbe fullasztotta, utána kocsival elhozta ide. Először kézben hozta, de mivel túl nehéz volt, egy idő után inkább a földön húzást választotta. És itt hagyta, mondván úgy sem jön rá senki, mi is történt valójában.
Mire befejeztem a monológomat, mindhárman meredten bámultak rám. Még az álluk is leesett.
- Nos, van valami kivetnivalója ezzel, Mr. Holmes? - kérdeztem mosolyogva.
- Nincs. - morogta, majd elviharzott.
- Nos, Ms. Poole, örülök a találkozásnak. Meg kell mondjam, maga elképesztő. Még jobban, mint Sherlock. Azt gondolná az ember, hogy egy ilyen agyhoz olyan csökevényes érzelmek társulnak, mint nála. De magánál nem. - álmélkodott Watson.
- Köszönöm, Mr. Watson. Egyébként meg kell mondanom, nagyon tetszik a blogja!
- John! - kiálltott be kintről Holmes.
- Tényleg? Ez szuper! Viszont most muszáj mennem. További szép napot! - köszönt el, majd elviharzott.

Pár perccel később már a kocsiban ültünk, amit most én vezettem. Ekkor megszólalt újdonsült társam:
- Tudja, ez igazán menő volt! - mondta, majd ökölpacsiztunk.
- Amúgy tényleg minden olyan egyértelmű volt számára? - kérdezte hirtelen.
- Igen, de megkérhetem, hogy tegeződjünk? Egyikünk sem túl öreg még!
- Ja, persze! - nevettünk mindketten. - Greg.
- Emma. Nos, egyébként volt benne egy kis csavar. A kabátzsebében megtaláltam az Asian Journey számláját. De egyébként tényleg arra gyanakodtam. De ezt nehogy megemlítsd Holmesnak! Annyira el volt telve magától, gondoltam nem ártana helyre tenni!
- Igazad is volt! Tényleg ráfért.
Nagyon jól mulattunk visszafelé, még fánkot is vettünk, hogy legyen mit enni az irodában. A nap további része nagyon kellemesen telt, megettük a fánkot, megírtuk a jelentést, meg egyebek. Mivel délután már nem igazán volt dolgunk, mindketten hazamentünk.
- Jó éjt Emma!
- Neked is jó éjt, Greg! - egymásra mosolyogtunk, majd ki-ki elment haza. Én fogtam egy taxit, és hazamentem. Letusoltam, és bedőltem az ágyba.
Huh, első napnak nem is rossz! Megoldottam egy ügyet, Greg büszke rám, ráadásul nagyon jófej, lehet vele beszélgetni. Sőt, még viccelődni is tud! (Ha nagyon akar!) Ja, és Holmesnál is okosabb voltam. Talán ez a legjobb az egészben!