A szerelmes Sherlock (SZÜNETEL)

8. fejezet

(December 13, Scotland Yard őrs, Emma szemszöge)
- Jó reggelt! - köszöntem oda Gregnek, amikor beértem az irodába.
- Szia! Már pont azon gondolkodtam, mikor jössz vajon.
- Nem keltett az ébresztő, úgyhogy egy fél órával később keltem fel. - mondtam neki, miközben máris nekiláttam a tegnap félbehagyott papírmunkának.
- Tudod már, hogy hol fogod tölteni a karácsonyt? - kérdezte.
- Hm, nem gndolkodtam még rajta, de valószínűleg otthon egy kis édesség és egy jó könyv társaságában.
- Tényleg? Nem utazol rokonokhoz, vagy ilyesmi? - tudakolta.
- Neem, nem. Hogy is mondjam... Nem vagyok túl jó kapcsolatban a családommal, barátaim meg nem igazán vannak, úgyhogy maradnak a könyvek. - mosolyodtam el, bár cseppet sem örömömben.
- Nincs kedved akkor velem tölteni a karácsonyt? - kérdezte kicsit elpirulva. - Vagyis velem meg Johnékkal. Eddig mindig náluk tartottuk, de tekintettel a kiskutyákra, akiket nem hagyhatok magukra egész éjszaka, most nálam lesz megtartva.
- Tényleg? - felderült az arcom. - De nem, mégse. Én még egy hónapja sem vagyok itt, nem akarok bepofátlankodni a kis társaságotokba.
- Ugyan már! Hiszen mindenki nagyon jó véleménnyel van rólad, és biztos ők is örülnének, ha eljönnél.
- Komolyan? Hát, nagyon örülnék neki, ha veletek tölthetném a karácsonyt.
- Szuper! - lelkesedett Greg. - Majd ma még beugorhatnánk Sherlockékhoz, hogy megbeszéljük, mikorra jöjjenek, meg ilyenek, jó?
- Persze. És akkor csak mi leszünk így négyen?
- Mrs. Hudson is jön majd természetesen, és úgy volt, hogy Molly is tud jönni, de sajnos közbejött neki valami.

(Munka után délután, Baker Street, Greg szemszöge)
- Sziasztok! - köszöntünk, mikor beléptünk Johnék kis lakásába.
- Sziasztok! Mi járatban? - kérdezte John.
- Újabb ügy? - vágott közbe a szobába belépő Sherlock.
- Igen. Mrs. Hudson karácsonyi puding receptjének titka! - nevettem fel.
Elmeséltem nekik, mit tervezek, és időközben Mrs. Hudson is feljött, szóval mindenkivel megoszthattuk a karácsonyi tervet.
- Ez szuper ötlet, Greg! Mit süssek majd? - kérdezte rögtön az idős hölgy.
- Csak azt a csodálatosan finom pudingot tessék megcsinálni! - nevettem fel. - A többit majd én megoldom.
- Hm, nem rossz ötlet. Végül is eddig mindig nálunk volt a parti, és legalább jó lesz a társaság: a kutyusok! - mosolyodott el Holmes.
- Ah. - sóhajtott fel John, szerintem egyszerre legalább százféle mód jutott eszébe, hogyan is ölné meg legjobb barátját.
- Ugyan! - válaszolt Sherlocknak Emma. - lesz ott még pár jó vendég, de sajnos ők biztos nem maradnak sokáig: a puding, a hús, és a többi kaja!
Mindenki nevetett, még Sherlock is, ami azért elég ritka, mivel általában rajta szoktunk nevetni, nem vele!
Még beszélgettünk egy kicsit, majd pár perccel később már újra a kocsiban ültünk, amit most én vezettem.
Amíg a lakásához tartottunk, hogy ott majd kiteszem, megkérdezte tőlem:
- Tudsz főzni? Márminthogy mindent elvállaltál szinte. Nálad lesz a buli, főzni is te fogsz, ha tudsz, meg még házigazda is légy... Menni fog?
- Túl jól ismersz, Emma, úgy látszik. Sajnos tényleg nem tudok túl jól főzni, de még több, mint egy hetem van rá, hogy megtanuljak.
Nevetett egy jót, mintha ez olyan vicces lenne, pedig én komolyan gondoltam ezt a dolgot.
- Ugye nem mondod komolyan? - kérdezte még mindig nevetve. - Egy hét alatt nem fogsz tudni megtanulni profin főzni, ebben biztos lehetsz!
- De hát akkor most mit csináljak? - kérdeztem kétségbeesetten, erre az eshetőségre nem is gondolva.
- Ha gondolod, átmegyek hamarabb, és majd segítek. Akkor nem is mondhatják azt, hogy nem te csináltad, és meg is fogják enni!
- Hé! Már elnézést, de tökéletes rántottát tudok csinálni! - mondtam neki tettetett-sértődötten.
- Oh, bocsánat! Nem tudtam, hogy egy igazi Jamie Olliver 2.0-val állok szemben.
Elnevetgéltünk még, aztán beállt egy cseppnyi csönd. De az a jóféle, nem a kínos hallgatás.
- Egyébként, komolyra fordítva a szót, tényleg tudsz főzni?
- Persze. Ha nem tudnék, miért ajánlottam volna fel? - kérdezte értetlenül.
Mondjuk, hogy több időt tölthess velem! - akarta mondani a reménykedő énem, amit inkább a mélybe fojtottam, nehogy felbukkanjon...
Nem sokkal később meg is érkeztünk Emma lakásához, úgyhogy megálltam.
- Mégegyszer nagyon köszönöm, hogy veletek tölthetem a karácsonyt! Jó éjt, holnap találkozunk! - köszönt el, majd kiszállt, és a kulcsát keresgélve elindult a lépcsőház felé.

(Baker Street, miután távoztak Lestradék, Sherlock szemszöge)
- Na, mit szólsz? - kérdezte John, miközben teáztunk egyet.
- Örülök neki, hogy Emma is ott lesz. Bár várható volt, azért mégiscsak örömmel tölt el.
- Tudod már, mit veszel neki karácsonyra?
- Sajnos még nem, de valami nagyon jót fogok neki kitalálni.
- Hajrá! - bíztattam. - Ha nagyon erősen gondolkodsz, majd csak eszedbe jut a számára tökéletes ajándék!

- - - - - - - - -
Igen, igen, volt egy nagy ugrás, kb. 2 hét telt el. (Nov. 25-én kezdett Emma, most pedig dec. 13 van.) Azért csináltam, hogy kicsit felgyorsuljanak az események, de hát majd meglátjátok! ;)