A szerelmes Sherlock (SZÜNETEL)

11. fejezet

(December 25, reggel 7 óra, Greg szemszöge)
- Szia! - köszönt Emma, mikor ajtót nyitottam neki.
- Szia! Már mindent előkészítettem, úgyhogy kezdhetjük is! - nagyon lelkes voltam, hiszen nem főztem még ilyen sok embernek. Szó, ami szó, egyébként sem igazán főzök. De ezért van itt Emma!
- Akkor minden megvan, amit kértem? - kérdezte, miközben kipakolta a recepteket.
- Persze, kétszer is átnéztem, semmi sem hiányzik!
- Szuper! Akkor kezdjük is!
Bementünk a konyhába.
- Érezd magad otthon! Ott vannak az evőeszközök, ott pedig az edények. - mutattam rá az egyes polcokra.
- Rendben. Akkor először csináljuk meg a sütit, jó? - kérdezte mosolyogva.
- Persze. Itt a tojás, a cukor... - raktam ki mindent az asztalra. - De hol a liszt?
- Itt! - kiáltott fel Emma, majd a köbetkező pillanatban már liszt borította be az arcom.
Emma harsányan nevetett, amíg nem szórtam rá én is egy keveset. Akkor pedig én nevettem egy jót.
- Na jó, próbáljunk felnőttként viselkedni! - mondta, miközben letöröltük a lisztet magunkról.
Ő összekeverte a tésztát, én pedig összegyúrtam, mialatt ő a húst készítette elő.
Miközben beszélgettünk, végig az járt a fejemben, hogy tegnap nem tudtam randira hívni. Viszont most nem kéne, mivel ha visszautasít, akkor az egész délután és este is nagyon kínos lenne. Majd egyszer. Amíg késik, nem múlik!

(Aznap délután, Baker Street, John szemszöge)
- Sherlock! Nyugi, nem hiszem, hogy Emmát pont az inged színe fogja érdekelni! - mondtam neki, miķözben ő a tükör előtt állt, inget próbálgatva.
- De akkor sem tudom, melyiket válasszam! A sötétkéket, a méregzöldet vagy a sötétbordót? Szerinted neki melyik tetszene jobban? - kérdezte barátom aggodalmaskodva.
- Olyan vagy, mint egy szerelmes tini, aki az első randijára készül! - sóhajtottam, majd a kezébe nyomtam a zöld inget.
- Ez biztosan jó lesz! - tettem még hozzá, miközben felraktam a vizet a teához. - Egyébként ajándékot is vettél neki?
- Nem szeretek ajándékozni, mint te is tudod. Abból már sok kellemetlen ügyem lett.
- Hja, azt sejtem. - mormogtam magam elé.
- Viszont számára egy igen különleges dolgot tartogatok ajándék gyanánt!
- Igen, na és mi lenne az? - kérdeztem izgatottan.
- Majd meglátod! Remélem, tetszeni fog neki. Ez aztán tényleg szívből szóló lesz!

(Aznap délután, Greg lakása, Emma szemszöge)
Huh, végre megpihenhetünk egy kicsit. A süti a hűtőben, a hús a sütőben, mi pedig egy kicsit megpihenünk a nappali kanapéján. Végignéztem a szobán: a kiskutyusok ott játszottak körülöttünk, a karácsonyfa mellett pedig ott állt a szoba dísze, egy gyönyörű zongora. Terveim szerint ma még használatba lesz véve, de erről még senkinek sem szólok!
- Lassan jönnek a többiek is, nem? - fordultam Greghez, aki időközben majdnem elaludt ott ülve.
- Mi, ja.. Igen, 6-ra jönnek majd, szóval még van egy fél óránk. - dünnyögte álmosan.
- Akkor most már át kéne öltöznünk. Ha csak nem az a terved, hogy lisztes, sütimorzsás ruhában várod a vendégeket! - nevettem fel, miközben feltápászkodtam a kanapéról.
- Hmm, igazad lehet. Átöltözésre használhatod a fürdőt, vagy valamelyik szobát is, ahogy gondolod. - ajánlotta fel, miközben elment megnézni, elkészült-e már a kaja.
- Rendben! - mondtam még, majd elindultam, hogy átöltözzek.

(Még mindig Greg lakása, Greg szemszöge)
Mikor Emma kilépett a fürdőből, még a szavam is elállt. Egy egyszerű kis pöttyös koktélruha volt rajta, de... Egyszerűen gyönyörű volt.
- Azta! - csak ennyit bírtam kinyögni.
Emma végignézett magán, majd így szólt:
- Hát, nem nagy szám, de azért a farmernál és flanelingnél jobb. Amúgy te nem akarsz átöltözni?
- Ja, de.. Igen, én is megyek mindjárt. - mondtam neki, teljesen elfeledkezve mindenről. Ugyanis épp azon gondolkododtam, hogy a farmer hogy tudta ennyire elrejteni idomait. Jó, persze, eddig is láttam, hogy nagyon csinos, de most...
Elég az álmodozásból, Greg! - szóltam magamra, és elsiettem én is átöltözni.
Sherlockék is hamarosan csengettek, én pedig siettem ajtót nyitni, ugyanis Emma pont most szaladt el kivenni a húst a sütőből.
- Sziasztok, csókolom Mrs. Hudson! Gyertek be!
Lerakták a kabátukat, cuccukat, és végre Emma is előjött.
- Sziasztok! - köszönt vidáman, miközben a konyhából mennyei illatok szállingóztak.
- Hmm - szagolt bele a levegőbe John. - Nagyon jó illatok vannak itt! Na és ki volt a szakács és ki a kiskukta?
- Nem egyértelmű, John? - kérdezte értetlenkedve Sherlock, mire csak egy "kezdi már" nézést kapott. - Természetesen Emma főzött, sütött mindent, Greg pedig csak lábatlankodott. Már bocsánat. - nézett ekkor rám.
- Semmi baj, ugyanis tényleg így volt! - válaszoltam nevetve.
- Ugyan, nem is! A sütitésztát majdnem egyedül csináltad! Na de gondolom, mindenki éhes már, gyertek, üljetek le!
Eszembe jutott, hogy ezt nekem kellett vona mondanom, hisz mégiscsak én vagyok a házigazda!
- Ti csak üljetek le, igen Emma, te is! Majd én mindent megoldok!
- De szívesen segítek! - ajánlkozott Emma azokkal a kis őzikeszemeivel.
- Jaj, el ne felejtsem! Itt a karácsonyi puding! - szólt közbe Mrs. Hudson.
- Szuper! Ezt el is rakom, mindenki üljön le, azonnal hozom a kaját!
Így kezdődött hát az első nálam megrendezett karácsonyi buli.

- - - - - - -
Igen, újabb több, mint egy hetes ugrás, de megéri, csak várjátok ki!