Audrina [Teen Wolf - HUN]

10. Fejezet

"Gyűlöltem ezt az érzést, amit Derek váltott ki belőlem."

Továbbra is a földön voltam, és csak sírtam. Egyszerűen nem bírtam erőt venni magamon. Próbáltam felállni, de a sok könnytől, amely a szememben keletkezett, semmit sem láttam. Minden érzés előtört belőlem, amit három évig sikerült elrejtenem. Azt hittem, hogy a Derekkel való beszélgetés után talán könnyebb lesz őt elengedni, de nem így lett. Továbbra sem szűnt meg az a csillapíthatatlan érzés, amit iránta tápláltam. Létezik egyáltalán ilyen? Lehet így szeretni valakit, ennyi idő után is? Miközben ezen gondolkoztam, mintha szívem heves kalapálása csillapodni kezdett volna. Miután sikerült erőt vennem magamon, megtámaszkodva egy fába, lassan felálltam. Mély levegőket vettem, majd elindultam előre. Lábaim gyengék voltak és erőtlenségemtől remegni kezdtek. Majdnem újra a földön kötöttem ki, de megpillantottam kocsimat és tudtam, hogy már nem kell sokat sétálnom.

- Gyerünk Audrina! Sikerülni fog! - biztattam magamat.

Körülbelül két perc elteltével meg is érkeztem az autóhoz. Kinyitottam az ajtóját, majd beszálltam. Bedugtam a kulcsot, és elforgattam azt. Lehúztam ablakomat, majd kifújtam a bent tartott levegőmet. Lassan vezettem, hiszen kissé homályosan láttam a sok sírástól. Szememet megdörzsöltem, ám amikor újra kinyitottam azt, valaki az út közepén állt, pont előttem. Elrántottam a kormányt és kisodródtam az útról. A félelemtől fel sem tudtam fogni mi is történik körülöttem. Csak annyit tudtam, hogy a kocsi folyamatosan pörgött még egyszer csak meg nem állt egy árok szerűségben. Fejemből ömlött a vér, bal vállamat nem tudtam megmozdítani. Minden fájdalom egyszerre hasított belém. Homályosan láttam, de azt ki tudtam venni, hogy valaki közeledik felém. Hallottam a lépteit, a szívdobogását és, ahogyan a levegőt veszi.

- Kérem, segítsen! - kiabáltam, miközben a sírás határait súroltam.

Sebeim egyszerre égtek és a fájdalom lüktetett bennük. Az ismeretlen ember nem válaszolt, csak elnevette magát. Mindenhol azt hallottam, de bárhova néztem nem láttam senkit sem. Tömény füstszag áramlott be, mely erős köhögést váltott ki belőlem és szemeimet akaratlanul is becsuktam. Majd mikor újra kinyitottam azokat, valaki hirtelen benyúlt értem a törött szélvédőm ablakán, széttépte övemet, ezzel felsértve mellhasamat, majd kiemelt a kocsiból.

- Eljövök érted - felelte, miközben nyakamnál fogva tartott.

A félelemtől szinte remegtem. Gyomrom görcsbe rándult, torkomban pedig gombóc keletkezett, majd amikor a kép kezdett kitisztulni előttem, megpillantottam az előttem álló férfit. Barna színű haj volt, arcát szőrzet borította. Szemei kéken világítottak, szemfogai előbukkantak mikor kinyitotta száját. Még sosem láttam őt. Féltem tőle és nem tudtam mit kéne tennem.

- Csinos lány vagy Audrina! Talán meg kéne téged tartanom - méregette arcomat szemeivel.

Megszólalni sem tudtam, annyira szorította torkomat. Nem mintha bármit is tudnék neki mondani azon kívül, hogy engedjen el. Sérüléseim annyira fájtak, hogy átváltozni sem voltam képes. Lehunytam szemeimet és amikor újra kinyitottam sárgán kezdtek el világítani. Ordítottam egyet, mikor egy kicsit engedett szorításából. Reménykedtem, hogy majd. Fejemet bevertem a törzsébe, majd szemeim lassan lecsukódtak. Nem tudtam tovább nyitva tartani őket.

Scott szemszöge

Stilessal az erdő melletti főúton kocsikáztunk, amikor ordításra lettem figyelmes. Majd mikor oldalra kaptam a fejemet megláttam egy kocsit az árokban.

- Stiles állj meg! - kiabáltam a mellettem ülő barátomra.

- Mi az Scott? - kérdezte, miközben lehúzódott.

- Azt hiszem baj van - pattantam ki a kocsiból.

Odafutottam az autóhoz, majd beleszagoltam a levegőbe. Éreztem Audrina illatát, hallottam az egyre lassabban dobogó szívének hangját. Tudtam, hogy bajban van. Előre futottam, Stiles pedig mögöttem, kissé lemaradva. Kétségbeesetten pillantottam, jobbra, majd balra, de sehol nem láttam őt. Egy pillanatra megálltam, majd lehunytam szemeimet. Beleszagoltam a levegőben és egyre intenzívebben éreztem Audrina illatát.

- Itt kell lennie valahol - válaszoltam a mögöttem álló Stilesnak, aki össze-vissza kapkodta a levegőt.

Nem sokkal később megpillantottam Audrinát. Egy vastag fa tövébe feküdt, ájultan. Odafutottam hozzá, majd megnéztem van e pulzusa. Szinte alig lehetett érezni. Fejéből folyt a vér, arca sebes volt. Torkán karom nyomok látszódtak és a pólója a mellhasánál véres volt.

- Stiles menj a Jeep-hez és indítsd be! - parancsoltam rá.

Bólintott egy gyorsat, majd elkezdett szélsebesen futni. Közben próbáltam úgy felemelni az előttem fekvő lányt, hogy ne okozzak neki még több fájdalmat. Mikor sikerült ölembe kaptam és a kocsi felé siettem. Pár perc múlva már ott is voltam. Stiles már benne ült, és indulásra készen állt. A hátsó ülésekre helyeztem Audrinát, majd bepattantam előre és elindultunk.

- Kórházba visszük - tekintettem barátomra, majd a hátul lévő Audrinára.

Mindketten idegesek voltunk és aggódtunk. Mi lesz ha túl késő már? Alig hallottam, ahogy lélegzik, és már kevésbé hallottam szívének verését is. Ijedtségemből Stiles hangja zökkentett ki.

- Ki tehette ezt vele? - tette fel azt a kérdést, amire én is vártam a választ.