Volt egyszer egy Meet and Greet

2.

-Hajts gyorsabban, így sose érünk oda.-üvöltötte túl a kocsiban szóló zenét a barátnőm. 

-Már így is 180al megyek. nyugodj már meg, 5 perc múlva ott leszünk. 

Igazam volt, 5 percen belül már a sort bővítettük. Lisa a kezembe nyomta a telefonját miután beállította fényképezésre. 

-Csinálj majd sok képet!-parancsolt rám. 

Beértünk, vagyis inkább oda értünk. AZ egész egy hosszú folyosóra emlékeztetett, ahogy fel voltak sorakozva a srácok. 

Minden fiú előtt volt egy asztal és azon egy tábla a nevükkel. Az első srácot Aaronnak hívták. Lis bepózolt és csattant is a kép. A második Nash. A harmadik és negyedik, két Jack egymás után. Bár be kell valljam a barna igazán dögösen nézett ki. Az ötödik Hayes. Aztán Jacob. Mire minden egyes sráccal csináltatott Lisa vagy 6 képet és mindnek a zsebébe dugott egy névjegykártyát, addigra már sajgott a lábam. Az utólsó táblán a Cameron név virított. Egy szőkés barna de inkább barnába hajló hajú srác volt. csináltam pár képet róla meg Lisaról. Mikor már épp fordultam volna meg, hogy távozzunk, egy kezet éreztem a karomon. 

-Szia, te nem csinálsz velem képet?-kérdezte a Cameron nevezetű fiú. 

-Én csak kísérő vagyok és igazából nem is én rajongok értetek. 

-Ja vagy úgy. Figyelj, azért megkérdezhetem a nevedet? -tette fel a kérdést tarkóját vakargatva. 

-Ashley-nyújtottam oda neki a kezemet amit el is fogadott. 

-Örülök, hogy láthattalak.-mondta aztán vissza tért a sikoltozó rajongóihoz. 

Lisaval be ültünk a kocsiba és úgy döntöttünk, hogy be ülünk egy kajáldába mert eléggé éhesek vagyunk. Közben érdeklődött, hogy mit beszéltem Cameronnal. El meséltem neki és ő kb egy szívrohammal nyugtázta. Átnézegette a képeket amiket készítettem róla és a fiúkról. 

-És melyik volt a szerelmed?-kérdeztem kuncogva. 

-Nash.-vágta rá és megrebegtette szemét. 

-Aha, hát tényleg nem rossz pasi. És jól láttam hogy a nevedet és a számodat dugdpstad miközben ölelgetted őket? 

-Hát ha nincs nyitva a nagy kapu akkor a hátsón kúszol be!-nevetett. Én csak bólintottam aztán javasoltam, hogy mennyünk már haza. Egyet értettünk és haza felé vettük az irányt. 

****

Reggel úgy ébredtem mint aki semmit nem aludt az éjjel. Ami valamennyire igaz is, hiszen arra a beszélgetésre gondoltam jó sokáig ami Cam és köztem zajlott le. 

Ma is be segítek egy pár órát a szüleimnek, ezért jobbnak láttam elkészülni. Mivel én kötöm meg a cég dolgait is ezért muszáj volt úgy is öltözködnöm. Egy térd fölé érő szűk sötét kék szoknyát és egy hozzá illő kék blúzt vettem fel, egy magassarkút ami szintén kék, bársony borítású volt. Felvettem a kézitáskámat és bele csúsztattam a telefonomat, a pénztárcát és a kulcsaimat. 

Mire be értem már anyáék bent dolgoztak. 

-Szia kicsikém, milyen volt a tegnapi programod?-kérdezte apa miközben egy puszit nyomott a homlokomra. 

-Igazán jó.-vágtam egy grimaszt. -De nem volt hozzá sok kedvem.-viszonoztam a puszit mindkettőjük arcára és besétáltam az irodámba. 

Órák teltek el és megbeszélésről megbeszélésre rohantam. Végre már csak 10 perc volt a munka időmből aztán mehetek haza. 

-Kicsikém, egy vendég vár odakint.-szólt be anya az ajtón. 

Gondoltam, hogy nem úszom meg ennyivel. Megint egy pár órás beszélgetés lesz.. Felálltam, hogy megnézzem ki jött és behívjam. 

Fel se néztem a jegyzeteimből csak kinyitottam az ajtót és mondtam egy ,,Jöjjön csak be" mondatot. 

Vissza ültem a székembe a papírokat olvasva mire a hang félbe szakított.

-Köszönöm, hogy fogadsz. Reméltem, hogy lesz rám egy kis időd. -Mondta szégyenlősen a hang tulajdonosa. Ekkor már fel emeltem a fejemet. 

-Te?-kérdeztem meglepődve.

-Tudod a barátnőd névjegyét megtaláltam otthon a farzsebembe, és érdeklődtem felőled. Ő küldött ide.-ravaszul mosolygott és helyet foglalt a székben, közbe a karizma megfeszült és kirajzolódtak fehér pólóján átható izmai. Nem tudtam nem oda nézni. Vonzotta a tekintetet.