Volt egyszer egy Meet and Greet

10.

-Szia Ashly. David azt mondta, hogy már végzett.-hallottam meg egy idegen hangot. 

A lábaim még mindig meg voltak kötözve, a testem még mindig tehetetlen volt. Csak zokogtam ahogy bírtam. Kiabáltam szüntelenül, hogy valaki segítsen, de semmi még mindig. 

-Csak fogd be és hamar végzünk.-fröcsögte az arcomba. Megfordított a hátamra. Egy nagyon kigyúrt, barna hajú fiú volt. A szeme vöröslött. Be volt állva.. Igyekeztem nála is rugdosódni és ütni,hátha leszáll rólam. Ismét cserben hagyott az erőm. 

Ismét megtörtént. Azt hiszem a nagy fájdalom közben ki józanodtam. De viszont sokkot kaptam. Nem tudtam mozdulni. Hiába ment el már a második bántalmazóm is. Nem tudtam mozogni, még pislogni sem. 

-Ashly, Ashly.-hallottam meg egy közeledő hangot, ami kétségbeesetten a nevemet kiáltotta. 

Kiáltottam volna a választ, hogy itt vagyok, de nem jött hang a torkomra. Szerencsére nem is volt szükség a szavaimra, mert Cameron ekkor lépett be a szoba ajtón. 

-Ashly, basszus mi történt?-láttam hogy aggódik. -Azok a szemetek azt mondták..hogy...bajban vagy...-nem gondolta végig mit mond, de ezután tudatosult benne mi volt az a "baj". Végig nézett fedetlen testemen és vérző ölemre kapta a szemét.-Jézusom Ashly..annyira sajnálom.-rohant oda hozzám. Betekert egy takaróba és az ölébe vett. Elindult velem lefelé a lépcsőn. A földszintre érve megláttam a két fiút aki megerőszakolt. Könnyeim még jobban útnak eredtek. Cameron is oda nézett ahová én. Le tett egy percre és meg indult feléjük. 

Iszonyatosan ideges volt. Be vert az egyiknek és a másiknak is. Azok a földön ülve lestek rá értetlenül. Majd vissza rohant hozzám, ismét felvett és kivitt a kocsihoz. 

****

Befektetett a kádba és megengedte a forró vizet. Ekkor már nem sírtam csak rettenetesen remegtem. Cameron elkezdte lemosni rólam a vért és a mocskot amit hagytak rajtam..

-Annyira sajnálom. Nem akartam ezt.-egyenesen a szemembe nézett. -Ha tudom, hogy ilyenek..

-Akkor is magad mellett kellett volna tartanod.-rekedtes hangon ejtettem ki a szavakat, magamat is meglepve. 

-Tudom. Többet nem fordul elő.-közben be csavart egy törölközőbe és segített átmenni a szobámba. A szüleim nem voltak itthon úgyhogy nem tudnak semmit. Nem akartam, hogy Cam felhívja őket. Jobb ha nem tudják. Nem bírnák ki.. 

-Cameron. Nem hittem volna, hogy  büszkeséged fontosabb.

-Ne mondd ezt. Nem így van. -hallottam a hangján, hogy eszi a bűntudat. De nem érdekelt. Már nem egyszer csinálta meg ezt velem, letagad. Nem akarok egy ilyen emberrel jóba lenni. 

-De. Mindig úgy teszel mint aki nem ismer. Miért?-kérdeztem kicsit ingerültebben. 

-Mert..nemtudom.-vallotta be magának is. 

-Én ezt nem akarom így. Nem tudom mi volt kettőnk között. Én szerelmet vallottam neked, megmondtam, hogy fontos vagy nekem nagyon. Te sose szerettél. Te csak magadat szereted és a dugást. És nézd meg, ez most miattad történt.-mutattam végig megviselt testemen. -Ha továbbra is így menne kettőnk között mi lenne? Meg halnék?-komolyan gondoltam a kérdésemet. De látva elszörnyedt arcát, nem fogja belátni. 

-De jóvá tudom tenni. Nagyon is sokat jelent, hogy szeretsz. És nem csak magamat szeretem. És nem is a dugást. Figyelj tényleg számítasz. Én tényleg szeretném, ha menne ez így együtt.-mutatott kettőnkre. 

-De nem fog.-mondtam és befelé fordultam.-És most szeretnék aludni.

-Aludj csak.-mondta és betakargatott aztán nem hallottam többet mert el nyomott az álom.