-És mégis mit tehetek érted Cameron...?
-Dallas. Cameron Dallas. És miattad jöttem.-mondta önelégült mosollyal az arcán.
-Hát ez vicces.-és tényleg így is gondoltam. -Kifejted?
Bólintott. - Hát tudod, a tegnapi találkozó után azt gondoltam, hogy jó lenne megismerni téged.-fejezte be a mondatot és hátradőlt, mintha csak a világ legtermészetesebb dolgát közölte volna.
-Hmm..miért is ne?!-vontam vállat. -De én épp most készülnék haza, lejárt a munka időm.-mutattam a nem létező órámra.
-Rendben, mi lenne ha veled mennék és beszélgetnénk?-húzta fel a szemöldökét, mutatván, hogy komoly az ajánlata.
-Oké, menjünk akkor.-álltam fel az asztalomtól, összeraktam egy tömbbe az íratokat, kézhez vettem a táskámat és távoztunk az irodából.
-Te mivel jöttél?-kérdeztem tőle kifelé menet.
-Hát a sofőröm hozott.-nézett kikerekedett szemmel.
-Oké, akkor az én kocsimmal megyünk.-mutattam a kocsimra pár méterről.
Bólintott és be ült mellém. A haza fele út csendesen telt.
Viszont a házba belépve Matt fogadott minket.
-Szijaa!-üvöltötte és rohant felém.
-Szia öcsi, hát te? nem vagy oviban?
-Betyeg vadok, játod a tolykom?-nyitotta nagyra a száját és mutatta a torkát.
-Igen látom, csinálok neked egy kis teát jó forrón aztán nézz valami mesét.-bólintott aztán tekintete Cameronra tévedt.
-Te kivad?-ugrott Cam lábához.
Meglepődtem a reakcióján mert fel kapta a kis Mattet és oda súgott neki valamit amin az öcsém nagyot nevetett. Majd miután letette, ő továbbszaladt a nappaliba.
-Jól bánsz a gyerekekkel.-jegyeztem meg az engem figyelő fiúnak.
-Hát sokkal találkoztam már, és szeretem is őket. -mosolyogta meg a válaszát.
Bevittem a teát az öcsémnek majd az emelt felé vettük az irányt.
-Na szóval miről beszélgessünk?
-Mesélj magadról valamit. -javasolta és elterült az ágyamon. -Te mindig ilyen ön telt vagy?-komolyra vettem a dolgot.
-Annak tűnök?-lepődött meg.
-Kicsit. Jó, nagyon is annak tűnsz.
-Figyelj én, én nem tudom, hogyan működik ez az egész. Nem sokat beszélgetek másokkal a haverokon kívül. És oké volt néhány kapcsolatom, de mind szörnyű volt. Úgy érzem senkivel se passzoltam még eddig. De igyekszem. Nem akartam, hogy önteltnek láss, sajnálom. -szavai után tátva maradt a szám. Őszintének hangzott, és sérülékenynek. Sőt érzékenyebb is mint gondoltam.
-Öhm..oké, akkor dolgozunk majd ezen is.-Cameron szeme felcsillant.
-Ülj ide mellém.-mutatott a maradék helyre az ágyamon. Oda ültem és beszélgetni kezdtünk. Megtudtam, hogy van egy nővére és hogy nem él együtt már a családjával, hanem két haverjával lakik. Elmesélte, hogy hogyan nőtt fel és hol lakott ezelőtt. Elmesélte, hogyan lett híres. Én pedig viszonoztam az őszinteséget és elmondtam neki mindent amit tudni akart rólam.
Jó sokat beszélgethettünk, mert az óra már 9-et mutatott. Éreztem ahogyan a szemhéjam lassan lecsukódik és elalszok. Cameron mellett..
****
Reggel a sok értesítésre ébredtem. Sokat jelzett a telefonom. Caméről nem is beszélve. Ő még békésen aludt.
Megnéztem mi csipogott már ennyit. De mikor megláttam, hogy mi az oka ennek a nagy forgalomnak a közösségi oldalamon, teljesen kiakadtam.
Egy videó. Egy videó arról ahogyan alszok, és Cam beledugja a fejét a képbe, majd egy puszit nyom a homlokomra. Teljesen kiakadtam, hogy álmomba fel vett. De a kommentek még jobban kiakasztottak... ,,Nemár, komolyan egy ilyen lánnyal" ,,Mit eszel rajta" és sok hasonló..
-Cameron!! Azonnal húzd ki a beledet az ágyamból és takarodj.. -üvöltöttem ahogyan tudtam. Nem az zavart hogy kedves volt hanem, hogy videóra vett és megosztotta az egész világgal. Aztán a sok gyűlölködő üzenet. Én sose vágytam erre. És még csak meg se kérdezett..
-Mi? Mi a baj?-ült fel hirtelen az ágyon és felém indult.
-Ne fáradj, csak menj el.-mutattam a képébe a telefont. Bűnbánó arccal mért végig.
-Ne haragudj Ash én csak meg akartam osztani azt a gyönyörű estét. Annyira jól éreztem magam és azt hittem tetszeni fog.-hajtotta le a fejét.- Sajnálom.
-Figyelj, ne most. Menj. Majd megnyugszom talán és akkor beszélünk, de most nagyon haragszok rád.-fordítottam neki hátat.
-Hát jó.-felvette a cuccát és távozott.
****
YOU ARE READING
Volt egyszer egy Meet and Greet
FanfictionMindenkinek ismerős lehet az a helyzet, mikor egy olyan helyre rángatnak el, ahová semmi kedved menni. Hát velem is ez történt.. A nevem Ashley, és egy átlagos 18 éves vagyok. Vagy nem..