Volt egyszer egy Meet and Greet

7.

Ledöbbentem a kérdésén. Nem történ semmi Aaron és köztem. Nem értem miért mondja ezt. 

-De én nem feküdtem le Aaronnal!.-mondtam nagyra nyílt szemekkel. Látszott rajta, hogy nem akarja elhinni. Undor szökött az arcára, de ezt már nem toleráltam. - Csak haza hozott, beszéltünk egy pár szót a konyhában RÓLAD.-mondtam kiemelve a szót miközben végig mutattam rajta.-Aztán haza ment. 

-Ash, akkor miért mondták ezt a srácok? Nash azt mondta, hogy lefeküdtetek..-tette fel az újabb kérdést összetörten, de hangjában felfedeztem egy kis haragot is.  

-Szóval már megint ők? Miattuk nem hiszel nekem? Szépen vagyunk.. Először azt mondod fontos vagyok, megtörténtek kettőnk között a dolgok. Aztán pedig mikor megjelentek a barátaid szépen előadtad, hogy "pff nincs semmi".-formáztam meg az idézőjelet ujjaimmal. 

-Azt nem úgy értettem..-mondta és nagyot sóhajtott. 

-Tudod egyáltalán nem érdekelsz. És nem kell velem szánalomból lenned.-utaltam ezzel az ebédlőben tett kijelentésére. 

-Nem szánalomból vagyok veled. Tényleg fontos vagy.-suttogta. 

-Most menj, jobb lesz így. Felejtsd el a számomat és a nevemet. Nem kell többé megjátszanod magadat.-nyitottam tágra a szoba ajtót jelezve, hogy induljon. 

-Jó, amúgy  is ezer dolgom lenne. Nem akarom rád pocsékolni az időmet.-váltotta át a stílusát flegmára és becsapta maga mögött az ajtót. 

Nem hittem a szememnek és a fülemnek. Ennyire félre ismerni valakit. De igazából nem fűzött hozzá semmi... kivéve talán az az érzelem..az sz betűs szó. De az kizárt, egy két napja ismert srácba én nem lehetek szerelmes..  És ezt a mondatot ismételgetve ültem le az íróasztalomhoz. 

Úgy döntöttem felhívok valakit mert szívesebben gondolkodnék máson. 

-Haló? 

-Szia, Ashly vagyok. -mondtam félénken a telefonba. 

-De örülök, hogy hívsz.-kiáltotta bele Aaron. 

-Rá érsz egy pár órára?

-Rád mindig. Mit szeretnél? 

-Mondjuk gyere át, jó lenne beszélgetni.

-Megbeszéltük. 20 perc múlva ott vagyok. 

Miután bontottuk a vonalat eszembe jutott, hogy lehetséges nem ez volt a legjobb ötletem.  Ekkor jött egy sms-em. 

Lisa: Szia Ash, miújság? Döntöttél már Cameronnal kapcsolatban? Ha lesz szabad időm és neked is akkor fussunk össze. Most dolgozom, úgyhogy mennem kell. Puszika! 

Ashly: Szia. Nincs semmi kettőnk között. És soha nem is lesz. Rendben, írj ha szabad vagy. Puszi!

Igazából nem tervezem be avatni őt sem abba, hogy Cameronnal mi történt kettőnk között. Mivel nagyon nagy rajongója ezért valószínűleg rá beszélne, hogy még én kérjek bocsánatot.. de azt nem...  A csöngő hangjára eszméltem fel. 

-Gyere csak be.-invitáltam be Aaront. 

-Köszi. Na szóval mit szeretnél csinálni?-kérdezte és beljebb lépett a szobába. 

-Majd fent elmondom.-vezettem a szobám felé.. Mikor végre már bent voltunk leültettem és feltettem az első fejemben kavargó kérdést. - Miért mondtátok Cameronnak, hogy lefeküdtem veled? - látszott rajta, hogy a kérdés rendesen meglepte. 

-Én nem mondtam semmi ilyet! Nem is találkoztam vele azóta, hogy elhoztalak.-tette a szívére a kezét. -Viszont szeretnék mondani valamit.-mondta majd kitette  telefont a zsebéből az íróasztalra és közelebb lépett. 

Addig hajolt még meg nem tudta érinteni ajkaival az ajkamat. Egy percre jól esett a meleg érzés,de aztán észbe kaptam és ellöktem. 

-Aaron mit csinálsz? Nem vagy normális!-kiabálta vele.-Én mást szeretek.-vallottam be de inkább mintha magamnak mondtam volna. 

-Jajj csak nem Cameront?-találta telibe. Csak csendben néztem rá mire ő elnevette magát. 

-Most min nevetsz??-értetlenkedtem. De ekkor oda sétált a telefonjáért és felmutatta nekem. 

-Élő adásban mentél szivi. A csók is.-kacsintott egyet önelégülten.-Ezek után Cameron nem nagyon akar majd viszont szeretni..-ledöbbentem és egy hatalmas pofont kevertem le neki. 

-Hogy tehetted ezt?-de nem vártam meg a magyarázatát. Kilökdöstem az ajtón.-Innen magadtól is kitalálsz.-mondtam neki könnybe lábadt szemmel. 
Amint kilépett a házból én teljesen össze omlottam.. Nem értem, hogy történhet ez velem. Mielőtt elmentem arra a találkozóra, annyira jó életem volt. Boldog voltam és nem voltak ilyen gondjaim. 

Egy csattanás és egy hatalmas puffanást hallottam meg odakintről. Megijedtem és elkezdtem lefelé rohanni. Mikor kiértem megláttam Cameront ahogy Aaront püföli. 

-Mitcsinálsz?-rohantam oda, hogy szét szedjem őket. 

-Menj innen Ashly. Megérdemli ezt a szemét.-ordított rám Cameron. Természetesen nem hallgattam rá és szétszedtem őket. Cameront magammal rángattam a házba és magyarázatra várva álltam előtt. 

-Hogy kerülsz ide? Miért vered a barátodat?-az utóbbit kicsi megvetéssel ejtettem ki. 

-Láttam a videót.-köpni nyelni nem tudtam, csak lehajtottam a fejemet. 

-Én nem akartam.-mondtam szinte suttogva.

-Tudod elég egy 5 másodperces videó a csókotokról, nem vagyok még kíváncsi a magyarázatodra. Semmi közünk egymáshoz, nem kell mentegetőznöd.-vágta hozzám. 

-Mi? Csak a csók volt benne?-lepődtem meg, mivel aztán pofon vágtam és szerelmet vallottam Cameronnak. -Akkor hagy mondjam el mi történt igazából. -fogtam meg a kezét. 

-Ne. Én most megyek. Nem érdekelsz többé.Ribanc. -jelentette ki fél vállról aztán távozott,..talán az életemből is...