Volt egyszer egy Meet and Greet

6.

-Tudod az előbbi azért volt mert fontos vagy nekem.-telepedett le mellém.-Mit szólnál ha a holnapi napot csakis együtt töltenénk?-feküdt mellém és átkarolt. 

-Nagyon jó lenne.-bújtam hozzá és így aludtunk el. 

****

Reggel mikor kinyitottam a szememet Cameront nem találtam magam mellett. Jó pár rossz dolog futott át az agyamon, de elhesegettem őket és le mentem körülnézni. 

-Jó reggelt szívem.-köszönt apu.

-Neked is. Hé nem láttál..

-Egy srácot? De. A konyhában.-szakított félbe.-Rendesnek tűnik. -Én csak elpirultam és a konyha felé vettem az irányt. 

Mikor beléptem megláttam Camet Mattl a kezében miközben palacsintát süt. Igazán édes volt a látvány. 

Mikor meglátott, hogy figyelem oda súgott ismét valamit az öcsémnek az pedig mosolyogva szaladt el a konyhából. 

-Én csak reggelit kezdtem csinálni.-mentegetőzött. 

-És sikerül?-kíváncsiskodtam.

-Igen.-húzta ki magát büszkén és a tányéromra rakott pár darab palacsintát. 

Belekóstoltam és elismerően bólintottam. 

-Na mit tervezel mára?-kérdeztem. 

-Meglepetés!-mondta határozottan és elküldött felöltözni. 

****

Éppen ő ült a kormány mögött és egy meglepetés helyre vitt. Nem mondta meg mire számítsak így hát kontyba fogtam a hajamat és egy egyszerű haspóló és magas derekú rövidnadrág kombót választottam ki magamnak egy conversel. 

-Megjöttünk.-nyitott ajtót és kézen fogva segített ki az autóból. 

Egy étterem felé vezetett ahol a "világ legjobb hamburgere" felírat állt. Éreztem, hogy valami jó hangulatú laza kis helyre hoz majd. Aranyos stílusú volt. Az asztalok úgy voltak festve mintha farönkök lennének, a pult pedig egy hosszú törzs, de valójában rendes asztal volt. A sarokban egy kisebb szökőkút díszelgett. 

-Ez nagyon király.-nyugtáztam. 

-Igen az.-lehelt egy csókot a számra. -Üljünk oda.-mutatott egy asztalra.

Miután le adtuk a rendelést nagy beszélgetésbe kezdtünk. 

-Figyelj Ashly..tegnap óta azt akartam kérdezni..-vártam kíváncsian, hogy mit szeretne, de nem folytatta. Az ajtóba meglátott valakit és nem fejezte be a mondatát. Mikor hátra fordultam megláttam a srácokat a Meet and Greet-ről. Gondolom a haverjai, mert mikor észre vették Camet felénk indultak meg. De Cameron abban a percben amint ide értek teljesen más lett. Hideg és távolságtartó. Nem láttam nyomát az édes kedves Camnek. Talán csak kamu.. 

-Cső Dallas.-köszöntek a srácok.-Ő a videó lány?-tették hozzá nevetve. 

-A nevem Ashly.-jelentettem ki.

-Cam van köztetek valami?-fordult vissza az egyik srác hozzá. 

-Dehogy haver, hogy gondolod?! Pff..-mondta engem lenézve. Szörnyen rosszul esett és nem akartam ezt tovább hallgatni. Felálltam azt asztaltól intve egy "csát" majd kisétáltam az étteremből. Mikor kiértem éreztem ahogyan egy könnycsepp gurul végig az arcomon.  Teljesen össze zuhantam.. de egyszer csak egy kezet éreztem a karomon. 

-Jól vagy?-hallottam meg az idegen hangot. Mikor megfordultam eléggé meglepődtem. 

-Jól. Köszi, Aaron?-bólintott. 

-Haza vigyelek?-ajánlotta és magához húzott. Kitört belőlem a sírás és csak bólogattam a mellkasának dőlve. 

****

-Be jössz?-kérdeztem a jó szívű srácot. 

-Egy kicsit, csak hogy biztosan tudjam jól leszel.-mosolygott és belépett a házba. Bevezettem a konyhába mivel már senki nem volt itthon, így nyugodtan tudtunk beszélgetni itt is. 

-Miért sírtál?-miután feltette a kérdést a kezemet megfogta tudatva, hogy itt van és nincs baj. 

-Cameron miatt. Amit mondott. Velem nem így bánik és nem ezt mondja.-úgy döntöttem ennyi magyarázat elég lesz neki és nem avatom be a fürdős dolgunkba. 

-Hát elég paraszt volt. De általában hasonlóan viselkedik mindig. -vallotta be óvatosan Aaron. 

-Azt hittem más.-hajtottam le a fejemet.-De köszönöm neked, hogy haza hoztál pedig nem is ismersz. 

-Alap dolog és neked bármikor bármit Ashly.-mondta és átölelt.-Viszont nekem mennem kell. De majd hívlak.-bólintottam majd kisétált az ajtón. 

Ezek után úgy gondoltam le fekszek aludni és egyedül leszek a nap többi részében. Fel caplattam a szobámba és bebújtam a takaró alá. Hamar el is nyomott az álom.. 

Egy puszi érte az arcomat és erre riadtam. Délután 5 óra volt. Körbenéztem és megláttam azt a személyt akitől kaptam a gesztust. 

-Tűnj innen Cameron!-sikítottam. 

-Várj megmagyarázom!-mentegetőzött. Külseje elég megviseltnek tűnt. -Viszont te magyarázd meg azt, hogy miért feküdtél le Aaronnal??.-ledöbbentem. Hogy micsoda?!!