Volt egyszer egy Meet and Greet

4.

Mivel ma szabadnapos vagyok, felhívtam Lisat, hogy menjünk el várost nézni vagy bármi, csak el terelje a figyelmemet. Természetesen igent mondott és egy fél óra múlva már a közeli parkban futottunk össze. 

-Szia híreske.-mondta széles mosollyal a felém közeledő Lis.

-Naa.. Te is láttad?-kétségbe esetten temettem az arcomat kezembe. 

-Persze, és még rajtam kívül 47 millió ember.-mutatta fel telefonját.

-Jézusom, élnek egyáltalán ennyien a földön. Hidd el, hogy nem akartam. Nem tudtam róla. De amint megtudtam el zavartam és veszekedtem vele. 

-Mi? Te őrült vagy.-nevetett ki.-Inkább azt mond, hogy miért volt ott éjszaka!-sikítozott a fan barátnőm. 

-Sokáig beszélgettünk és én elaludtam, aztán ő se ment haza. És így, de tényleg semmi több. 

-És? Ma is találkoztok?-bökött oldalba.

-Nem, nagyon haragszok rá.-rántottam meg a vállam. 

Végszóra értünk be a főtérre ahol egy rakás ember gyűlt hirtelen körénk. És mind egyszerre kérdezett és fényképezett. 

-Hogy hívnak? Mióta tart a kapcsolatod Cameron Dallassal? Honnan ismered?

És sok hasonló kérdés. Lisa bátran verekedte át magát a tömegen maga után húzva engem is. Nem hagyta, hogy egy percre is el szakadjunk. 

Mikor végre ki értünk a tér szélére, futni kezdtünk. Jó sokáig futhattunk, mert egy nagy hotellal szemben magunkat. Nem gondolkoztunk sokat csak befutottunk mivel a sok kamerás ember még midig követett minket. 

-Látod ezt mondtam! Nem erre vágyom minden nap egy hülye videó miatt. Nem is ismerem Cameront igazán. És ezek után nem tudom akarom-e ismerni. Túl nagy a felhajtás körülötte, és sok az olyan ember aki megölne ha vele látnának. -mondtam el barátnőmnek azt ami a szívemet nyomta. 

-Megértem, de lehet, hogy megérné. Azért próbáld meg.-bíztatott. -Lehet jó barátok lennétek. 

Erre csak elgondolkodtam és elfelejtettem választ adni. Lehet igaza van, de lehet, hogy inkább távol kéne maradnom tőle. 

Mikor végre tiszta volt a levegő , sietve távoztunk hazafelé. Elköszöntünk és megegyeztünk, hogy mindenképp tájékoztatom a döntésemről. 

*****

Nem tudtam mit csinálhatnék a nap hátra lévő részében. Úgy gondoltam egy filmnézés igazán jó időtöltés lenne. Bekapcsoltam egy vígjátékot és elterültem az ágyamon. 

A film felénél járhattam mikor kopogtak a szoba ajtómon. 

-Jöhetsz!-kiáltottam teli szájjal.

-Szia.-szólalt meg egy ismerős hang. 

-Hogy jutottál be?-kérdeztem ilyedten és közbe próbáltam lesöpörni magamról a sok pattogatott kukorica maradékot. 

-Be engedtek a szüleid. Beszélhetnénk?-kérdezte ártatlanul. 

Bólintottam óvatosan és felültem, hogy ő is oda férhessen mellém. 

-Sajnálom, hogy videóra vettelek. Csak még nem volt ilyenbe részem. Sokan csak a hírességem miatt szeretnének velem barátkozni. De te más vagy. Nagyon jól éreztem magamat veled.-zúdította rám az őszinte gondolatait. 

-Te tényleg ilyen vagy? Vagy csak úgy csinálsz mintha ilyen kis aranyos lennél?!-kérdeztem félig viccből, félig komolyan érdeklődve. 

Eddig egymással szemben ültünk pár méterre egymástól, de mostmár csak pár centi választott el minket. Közelebb és közelebb csúszott. Egészen addig még el nem érte a kezeimet. Megfogta őket és a mellkasára helyezte. 

-Ashly, én ez vagyok. Az az ember vagyok akivé változom mikor találkozom veled.-belepirultam. De nem akartam ilyen könnyen adni magamat. Nem ismerem igazán. Csak egy napja. 

Ezért elhúztam izmos mellkasáról a kezeimet és elfordítottam a fejemet. Nem tudtam erre mit válaszoljak. 

-Cameron, nem tudom ez mit jelent. De gondolom sok lánnyal voltál már és soknak mondtad ugyan ezt. -megköszörültem a torkomat, mivel valószínűleg igazam van. Bár belegondolni is rossz. Nem akarok egy lány lenni a sok közül. Én megvárom azt a fiút akinek az igazi leszek. 

-Ez nem így van. Nem mondok olyat amit nem gondolok komolyan. 

-Jó hagyjuk ezt. Ha nem szerepeltetsz semmilyen videóban az engedélyem nélkül akkor megbocsájtok. Lehetünk barátok.-mosolyogtam kicsit rá. Pedig még én magam se tudtam mit is szeretnék. 

-Akkor ez azt jelenti, hogy maradhatok és együtt filmezünk?-kaján vigyorral az arcán ugrott rám és terített el az ágyon. 

-Maradhatsz csak ne csikizz.

-Oké, és itt aludhatok?-furcsán néztem rá. 

-Mi?

-Csak jó lenne ha itt aludhatnék.-láttam rajta, hogy valamit nem mond el. De ebbe egyenlőre nem menten bele. 

-Rendben van. 

-És lehetne, hogy melletted aludjak?-már teljesen kikészített. Nem tudtam mi a baja. Nem perverzen kérdezte, hanem mint aki a sírás határán áll. 

-Oké, de csak ha elmondod mi a baj, és miért akarod? -tettem a kezét a kezemre. 

Bólintott és mesélni kezdett.