Volt egyszer egy Meet and Greet

9.

Úgy éreztem most tuti valaki meg fog látni minket és nagy bajban leszünk. De szerencsére Cameron kapcsolt és engem betakart az ágyon lévő pléddel ő pedig a szoba közepén található elválasztó függöny másik oldalára szaladt a ruhákkal együtt és öltözni kezdett.

Ekkor egy vékony kiöltözött kosztümruhás-magassarkús fiatalabb nő lépett be.

-Jó napot.-üdvözölt egy mosollyal.-te karamboloztál Dallassal ugye?

Aprót bólintottam és próbáltam nem megmozdulni, ne hogy meglássa meztelen testemet.

-Cameron itt van?-tette fel az újabb kérdést. Nem tudtam mit mondjak, de ekkor Cam elő lépett a függöny mögül, ezúttal teljesen felöltözve.

-Szia Mac.-üdvözölte őt.

-Cameron, mit csináltál a másik oldalon?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Csak megnéztem, hogy van-e ott egy kis narancslé. Szomjas lett a lány.-mutatott rám.

Micsoda, a lány? Ebből megint mi lesz?!

-Jól van, viszont mint a menedzsered, kötelességem szólni, hogy meg kell jelenned egy megbeszélésen úgy fél óra múlva.

Cameron aprót bólintott jelezve, hogy el megy.

-Várj ismered ezt a lányt?-fordult vissza a Mac nevezetű hölgy.

-Nem, csak aggódtam. Nem akartam rossz hírnevet karambol miatt. És bejöttem megnézni.

Ekkor ledöbbentem. Megint kezdődik? Miért nem vallja már be, hogy igen is ismer és van köztünk valami... Ekkor a nő elköszönt és kilépett az ajtón. Én gyorsan öltözni kezdtem, de közben egy szót sem szóltam Cameronhoz. Ami viszont jobban meglepett, hogy ő sem próbált magyarázkodni.

Az orvos már csak akkor ért be mikor indulásra készen álltam. Tájékoztatott mindenről aztán "szabadlábra helyezett".

Cameron mellettem lépdelt majd elindult egy másik irányba amint kitettük a lábunkat a kórház ajtaján.

-Szia.-köszönt el.

Arra sem méltattam, hogy elköszönjek.. Úgy éreztem amilyen ideges vagyok lazán haza sétálok. Így is tettem.

A házba belépve nem találtam senkit. Kivételesen örültem ennek. A telefonomért nyúltam és tárcsázni kezdtem a legjobb barátnőm számát, aki egy pár csengetés után fogadta a hívásomat.

-Szia Ash, gond van?.-kérdezte rémült hangon.

-Szia, tulajdonképpen igen. Figyelj, az a helyzet, hogy mindent el akarok mondani.-hadartam el az egész történetet amit ő "hűházva" fogadott. -Tudnál segíteni mit tegyek?

-Persze, szerintem ülj le és beszéld meg vele, mert ez így azért csak nem mehet.-javasolta.

-Várj jött közbe egy sms, megnézem tartsd.-a telefont el emeltem a fülemtől és olvasni kezdtem.

Cameron: Ma lesz egy buli gyere el. 7re legyél a Franz street 16. előtt. Várlak.

-Ő írt- szóltam bele a telefonba újra- bulira hívott. Szerinted?

-Menj el, aztán tájékoztass mi, hogy alakult.-parancsolt rám.-De mennem kell, meló van. A ruhák nem tervezik meg magukat.-nevetett és elköszöntünk.

****

Úgy döntöttem, hogy elmegyek a buliba. Fel öltöztem egy miniruhába ami fehér színű és egy hozzá illő cipőt választottam. Kivasaltam a hajamat és kihúztam a szememet. Ám ekkor ugrott be, hogy délelőtt óta nincs kocsim. Épp álltam ki a ház elé és hívtam volna egy taxit de ekkor megjelent egy sárga lamborgini előttem.

-Szállj be.-kiabált oda nekem Cameron miután lehúzta az ablakot. Követtem amit mondott és kissé mérgesen de be ültem mellé.

-Hát eszedbe jutott, hogy nincs kocsim. -bólintott egyet és indultunk is..

A partira belépve megláttam azt a sok ember akik a is piros piás poharaikkal szaladoznak és táncolnak. A hangulat nem tűnt épp rossznak. Cameron a vállamra tette a kezét és beljebb vezetett. Arra gondoltam, hogy hátha most bebizonyítja, hogy nem lesz többet ilyen undok velem és nem tagad le többet. Ám az öröm korai volt. Éppen pár srác és néhány csaj indult meg felénk.

-Cameron, tesó. De rég láttalak.-köszöntötte az egyik magasabb barna hajú fiú.

-Ja, rég volt, de most itt vagyok és indulhat a parti.-üvöltötte a végét.

Ekkor észre vettek engem is mellette.

-Csak nem barátnője van a nagy Cameron Dallasnak?-mondta nevetve.

-Nem dehogy, csak egy barátom akit meghívtam.-rántotta meg a vállát.

-Akkor nem baj ha el viszem táncolni?-lépett oda hozzám egy egész helyes szőkés hajú fiú.

-Vigyed..-mondta lekezelően.

Már egy ideje táncoltam a sráccal mikor az a jó ötlete támadt, hogy hoz piát.. Két piros pohárral a kezében tért vissza, majd az egyiket átnyújtotta.

-Fenékig.-kiabálta túl a zenét.

Nem zavartattam magamat csak simán lehúztam az egész pohárral.

-Hú de jól bírod csajszi.Hozzak még?-kérdezte mosolyogva.

-Az jó lenne.-viszonoztam mosolyát.

Ezúttal üvegekkel a kezében tért vissza. Mondanom sem kell, hogy 10 percen belül minden elfogyott amit hozott. Már teljesen részegnek éreztem magam. Nem tudtam rendesen beszélni és mozogni sem, segítség nélkül. Amit az előttem lévő szőke fiú, David is észre vett.

-Gyere fent csend van, ott józanodhatsz.-mondta kedvesen és elkezdett az említett helység felé vezetni.

Mikor be értünk a szobába, le ültette az ágyra. A fejemet fogva dőltem hátra. Szörnyen maga tehetetlen voltam. Nem volt ez így jó.

David bezárta maga mögött az ajtót kulccsal és az ágyhoz sétált mellém.

-Ashly. Gyere dobd le a ruhádat.-mondta perverzen és rángatni kezdte rajtam a ruhát.

-Hagyj már te állat.-próbáltam ellökni de nem volt bennem elég erő.-Szállj le rólam.

-Azt már nem. Itt az alkalom, hogy jól érezzem magamat.-vágott pofon majd széttépte rajtam az öltözéket.

-Ne! Hagyj! Segítsen valaki.-próbáltam üvölteni. Reménykedtem, hogy valaki majd meghallja de esélytelen volt a hangos zene miatt.

Hasra fordított és lefogta a kezemet a lábamat pedig összekötötte valamivel. Nem tudtam mit tehetnék. Igyekeztem védekezni. Rúgtam, csíptem és haraptam. Nem hatott semmi..

Megerőszakolt.. Sírva tűrtem végig az egészet. Zokogtam.. Bennem egy világ dőlt össze.

Miután végzett, otthagyott. Sírva, megalázva és megszégyenítve.. Tárva nyitva hagyta az ajtót és csak egy takarót dobott rám.. Nem tudtam mozogni sem. Teljesen sokkba voltam..

Ekkor belépett valaki a szobába és az ajtó megint bezárult..