Elrabolva (BEFEJEZETT)

2.

- Látod Doris!? Nem is kell őt kényszerítenünk, bánt Ő téged magától is. - kacagott Harry.
Hirtelen óriási csörömpölést hallottunk lentről. Harry kissé meglepődve indult lefelé.
- Srácok, a kis kurva bevadult. Agyon veri Doris-t! - mondta vihogva.
- Harry te megőrültél? Miért engedted fel? - kérdezte egy szőke hajú fiú.
Nem vártam tovább és mégegyszer behúztam a testvéremnek. A kézfejem ökölbe szorult, és addig ütöttem ameddig csak tudtam. már szinte mindenem reszketett annyi erőt bele adtam mikor Harry lefogott.
- Jegyezd meg kiskurva megdöglesz! - ordította utánam Doris.
- Bátor kislány voltál Nekem Hope. Sajnálom hogy itt tartunk, de hidd el, itt jobb lesz az életed. Csak sok idő amég a srácok is megbíznak benned. Egyáltalán nem akarunk bántani. - Mondta Harry.
Nem mondtam neki semmit csak lesújtóan néztem rá.
- Hope? Hahó?
Meg akartam csókolni. Nemtudom miért. De akartam. Akartam őt. Minden áron a magaménak akartam őt tudni. Valamiért a szüleim jutottak eszembe. Mikor még éltek. Kilenc éves voltam, és mindenre emlékszem. Felkeltett apu, hogy menjünk almát szedni mert csodás az idő. Elmentünk. Hihetetlenül jól éreztem magam. Sokat nevettem és sokat repültem apa kezeiből, ki - és vissza. Délután haza értünk, anya várt töltött pulykával minket, de mi inkább pizzát rendeltünk.
- Hope elmegyünk apáddal az egyik rokonunkhoz, pár óra és jövünk. Sose jöttek vissza. És nem is fognak. Este kilenc-tíz lehetett. Mindenképpen megakartam anyut és aput várni mert csináltam nekik sütit. Mentő, rendőr szirénára lettem figyelmes. Kimentem a mamuszomban, és amit láttam az maga volt a borzalom. Egy villanyoszlponak volt neki csapódva anyu és apu kocsija. Ők halottak voltak. A könnyeim patakokban folytak. Nemtudtam mi lesz velem. Miért haltak meg? Vajon tényleg túlságosan siettek? Vagy nem is ők a hibásak?
Egész éjjel ezen gondolkodtam. Reggel Harry jött be egy tányérral és bögrével.
- Tessék tojás rántotta, és kávé. Ha a srácok elmentek dolgozni felengedlek. Ígérem.