Elrabolva (BEFEJEZETT)

II.8

ÉVADZÁRÓ💖

Minden sötét itt. Harry a hangomat kiáltja. Megnyugtat hogy itt van, velem. Hirtelen a sötétből mögém lép, s vállig érő hajamat a fülem mögé tűri.
- Háromig számolok. Fuss. Egy, kettő, há...- Rohantam ahogyan csak tudtam. Egyszer csak előttem termett egy pisztollyal a kezében, és méregette. Istenem, Harold, kérlek... Elrohantam a másik irányba, s becsuktam a szememet. Hirtelen egy hideg fém karikát éreztem meg a homlokomon. Elsült a pisztoly. A szemem vérbe lábadt, és a saját véremben fulldokoltam.
- Szerettelek Hope. De csak szerettelek.
Felriadtam. Csak egy álom volt. Istenem, mekkora szar álom! Harry az ágyam előtt állt boxerban.
- Megint? - Kérdeztem, arra célozva hogy mostanában szinte minden éjjel sikoltozok álmomban. Válaszol csak bólintott. Megfordult és ment volna ki, mikor leszólítottam. - Harry.. Várj meg. - Megfordult. Fogtam a takarómat, és bementem vele a szobájába. Megfogtam a kezét és behunytam a szemem. Rájöttem hogy most épp a lakótársamat fogdosom, és a fejem alá temettem a kezemet. Meleg kezet éreztem a csípőmön, és azt hogy magához húz. Az utolsó emlékem az éjszakából, az az, hogy homlokon puszil Harry, és elnyom az álom. Istenem, Harry... Ő még szuszogott mellettem. Lassan, és óvatosan megfogtam a takarómat, és kimásztam a szorításából.
- Nemár Hope, maradj itt. Mégcsak most kaptalak vissza. Muszáj volt elmosolyodnom. Hogy lehet ennyire édes? Vissza feküdtem mellé, és lassan megcsókoltam.
- Azt hiszem eddig tartott a szünetünk, Harold.
Mosolygott. Megcsókolt, és a fenekemet megmarkolta.
- Hope, kérlek. - Mondta, mire levettem a pizsama pólómat, s vad csókcsatába szálltunk, végül levegő hiányban elváltunk egymástól. Meztelen felsőtestemet simogatta, mikor csöngettek. Lement, és kinyitotta az ajtót. Ha jól hallottam Harry valami csomagot kapott, ami több mint 1000$-ba került. Mindegy, nem az én dolgom. Becsukta az ajtót, és lehívott. Felvettem az egyik polóját ugyanis a sajátomat nem találtam, és lementem a nyuszis mamuszába.
- Nos ezt későbbre tartogattam, de mivel ilyen szépen indult ez a nap.. Hope Mendler.. Lennél a feleségem? - Kérdezte, és letérdelt. Szemeimbe könnyek szöktek, és agresszív bólogatásba kezdtem. Az Ő szemébe is könnyek szöktek, és megcsókolt. Nem bírtam magammal tovább. Levettem a polómat, és a kanapéra löktem Őt. Levette az alsóját. Utánoztam, és immár meztelenül álltam felette. A lábára csapott kettőt, jelezve hogy menjek oda. Megcsókoltam, és férfiasságára ültem. A testünk szinte egyszerre, fel-le mozgott. Az izzadság futott végig hátamon. Jóleső hümmögése törte meg a csendet. Gyorsított a tempón, és a hátát kapartam, óvatósan. Éreztem hogy szinte egy tenger ömlik ki belőlem, és a testem megremegett. Álmosan húnytam be a szemem, és a mellkasára feküdtem. Nemsokkal később Ő is elment, és elaludtunk, meztelenül. Délután kettőkor keltem fel, viszont Harry, még mindig aludt. Lefotóztam, mire kinyitotta a szemét. - Miért vakuval kellett Drágám? - Morogta az egyik díszpárna mellől. Harold te isten.
- Legalább melletted ébredhettem. - Mondtam, és megcsókoltam, mikor eltolt. - Miaz? - Kérdeztem, mikor kezével felállított, és a tükörben megmutatta az oldalamat. Ott volt a szorító keze nyoma.
- Hé, Harry. Engem nem érdekel. Élveztem, és nem fájt. -
- Sajnálom, Hope. - Megráztam a fejem, és megcsókoltam. A lábaimmal a hátán kapaszkodtam, és a haját markoltam. Felnyögött.
- Francba, ki az ilyenkor? -
Indulatból kinyitotta az ajtót, és a szüleim meglepve vették észre a szerszámot. Harry becsapta az ajtót, és felvette az alsóját, amég én nevetve felrohantam hogy felöltözzek.
- Bocsánat, Mr. Mendler, csak tudja, szép éjszakám volt Hope-pal. - Mondta Harry.
- Hope-pal? Hát együtt vagytok? - Kérdezte Anyu, mikor megérkeztem.
- Nem. Louis unokahúgával. Pont nemrég ment el.
Anyámék felhúzták a szemöldüköket, és rám néztek. Megráztam a  fejem, és elmondtam mindent.
- Louis unokahúga, mi? - Nevettem fel.
Harry elmosolyodott, és lágyan megcsókolt. Imádtam. Egyszerűen imádtam őt. Anyuék viszonylag hamar elmentek, így ketten maradtunk. Bekapcsoltam a tvt, és kerestem valami értelmesnek tűnő műsort addig, amég Harold-ra vártam. Miután végzett a konyhában való szerencsétlenkedéssel, felém nyújtott egy pirítóst.
- Nemtudok főzni, oké? - Nevetett fel, majd lágyan megcsókolt. Boldog voltam, Harry Styles-sal.
                                  Ended💖