Elrabolva (BEFEJEZETT)

II.4

Axis elvitt egy lakásba, és leültetett a kanapéra.
- Hope, ugye? - Bólintottam. - Ugye tudod hogy nem akarok rosszat? Nemtudom hogy honnan ismersz, és miért félsz tőlem. Harryről akarok beszélni veled, hogy tudd honnan is jött. A szülei 11 éves korában nevelőintézetbe adták, mert folyton állatokat gyilkolt. 16 éves kkrában kiengedték őt onnan, és ekkor megölte a nevelőnőjét. Ezek után a drogokhoz nyúlt, árulta azokat, és hidegvérrel gyilkolt. Én csak... Ne hidd azt hogy miattad más lesz, vagy hogy ő egy szent ember. Csak hogy emlékezz, elrabolt azért hogy kihasználjon.
Igaza volt. Axis nem akart bántani.. Ő segített nekem.
- Hope.. Szeretném ha itt maradnál. A szüleid tudnak mindenről, és eljönnek ide. Rendőr vagyok, lecsukjuk őt, és el is mehetsz innen, oké? Csak kérlek bízz bennem.
Könyekkel bólintottam. Axis.. Más volt mint Harry. Őszinte, és voltak érzései. Hogy félhettem tőle? Nevetségesnek tartottam magam emiatt. Harry átvert. Undorodtam tőle.
Hetek teltek el Axissal, és nagyon boldog voltam. Nem voltunk kimondottan együtt, de egyértelmű volt hogy mit akartunk a másiktól.
- Este jövök Baba, oké?
Bólintottam és megcsókolt. Unalmamban olvasgattam, rajzoltam, zenét hallgattam. Este tíz. Sehol sincs Axis, pedig hétre már itt kellett volna lennie. Aggódtam, mert na.. Olyan mintha a tesóm lenne, csak sokkal több dolgot csinálunk. Úgy döntöttem taxiba szállok és elmegyek hozzá, mert féltem. A pirosnál megálltunk, és hirtelen ajtónyitódásra lettem figyelmes, és mintha ott sem lettem volna, kirángattak. Mi a fasz?!
Napok telhettek el, mikor felébredtem. Harry állt felettem, az aggodó tekintetével. Milyen álszent.
- Hol van Axis? - Kérdeztem dühösen.
- Semmi szia? Semmi szeretlek? Megszabadítottalak a tehertől. Ő bántani akar. Én viszont mindent megadok neked, ami csak kell.
- Akkor. Engedj. El. - Mondtam tagoltan.
- Nem lehet.
- Miért is? - Szólalt meg Harry mögül az ismerős hang. Axis.