Harry szemszöge:
Napok óta elment. Nem volt senkim rajta kívűl és ezt is elrontottam. Most keltem fel, arra hogy valaki szinte ráfeküdt a csengőre. Nem kaptam pánikrohamot hogy értem jöttek. Nem érdekelt volna már az sem. Fekete papucsomba léptem, és elindultam lefelé. Természetesen, mint mindig ordítottam a csöngetővel.
- Megyek már!
Az ajtóhoz értem, és a kilincset szorongatva, kinyitottam az ajtót. Amit láttam az lesokkolt. Hope az ajtó előtt két bőrönddel.
- Hope?
- Bejöhetek?
Hangja rekedtes volt, és szomorú, szeme tele könnyel. Az ajtón belépve értettem meg miért van itt.
- Ugye nem bántottak?
Fejrázással jelezte, nem. Nem vártam tovább, megöleltem, és megtörtem. Nem mutattam meg neki hogy mennyi érzést kelt bennem.
- Harry, mondd el hogy mit érzel. Mondd el. Hallani akarom. - zokogott. - Kérlek.
- Hogy mit érzek? Azt hogy meg is halnék érted. Te vagy a csillagom az égen. Hogy hogyan szerettelek meg 1 hónap alatt azt nemtudom. De azt igen, hogy számomra te vagy az első, és egyetlen lány akit szeretni fogok. Hope, sajnálom hogy egy fasz voltam! Kérlek adj egy új esélyt nennek az egésznek..
- Harry, csókolj meg! - szólított fel. - Kérlek!
Megtettem. Bele adtam mindent és ez nem az a lágy puha csók volt. Ez volt a Mi csókunk. Vad, harapós. Levegő hiány itt nem volt. Törékeny csípőjét simogattam, mikor a férfiasságomhoz nyúlt. Nadrágom gombját úgy gombolta ki mintha cukorkás papír lenne.
- Hé, Hope. Menjünk a szobámba.
Nadrág nélkül, hátamon életem nőjével rohantam fel a lépcsőn, szobámba érve az ágyra dobtam finoman, és csókolgatni kezdtem őt. Lassan pocakjára értem, ahol hajamba túrt.
- Harry, kérlek, tedd belém!
Eleget tettem kérésének, s betettem a farkam. Nyögések hagyták el ajkait. Néhol énis nyögtem párat, bár inkább a tempón gyorsítottam. Megcsókolt. Bele mosolygott, és a nevem kiáltotta.
- El fogok menni Harry!
Meg győzödtem hogy én nem fogok még, és hogy a legegyszerűbb az lenne ha kiverném.
- Harry, te is hallottad?
A konyhából hallottuk az üvegtörést. Valaki betört..
أنت تقرأ
Elrabolva (BEFEJEZETT)
أدب الهواةMikor elrabolnak, mire gondolnak a normális emberek? Miért tették velem ezt? Mikor fognak megmenteni? Túlélem? Nos Hope Mendler-nek inkább az járt a fejében hogy milyen helyes az elrablója.
