Elrabolva (BEFEJEZETT)

4.

A golyó testvérem homlokába fúródott. Mindenemet vér borította. Doris élettelen tekintetét fürkésztem mikor megmozdultak ajkai.
- Sajnálom Hope... Szeretlek.
Harry közelebb jött hozzám, majd puha ajkai az enyémre tapadtak. Hevesen, mégis gyengéden csókolt. Eltoltam magamtól és kifutottam a házból. Megölte a testvéremet, és még lesmárol!?
A hátsó udvarban találtam "búvó helyet" egy faházban. Harry rekedtes hangja a nevemet kiáltotta. Nem válaszoltam csak reméltem hogy nem hallja meg a lélegzetemet. Éjjel elmegyek innen az biztos.
¤¤
Az egész utcában végre csend lett. A testem remegett, reménykedtem hogy találkozok rendőrökkel. Már vagy' két órája sétáltam mikor meghallottam a dübörgő basszust. A hang irányába indultam, és egy bulit vettem észre. Rohantam ahogyan csak tudtam és becsöngettem. Egy férfi nyitott nekem ajtót, és sokkolva nézett rám.
- Te Hope Mendler vagy igaz?
Válaszul csak bólintottam. A fiú átkarolta a vállamat és betessékelt. Egy kanapéra vezetett az útja.
- Mindjárt jövök. Hozom a mobilom.
Tárcsázta a rendőrséget és jelentette a megtalálásomat.Két rendőr értem jött és bevitt az örsre.
- Az unokatestvéred nagyon aggódott érted.
Ja, képzelem. Főleg úgy hogy nincs is unokatestvérem. Elhagytam a fülem mellett hiszen kitudja hogy milyen "nyugtató" szövegeket hablatyolnak. Csak az ágyamra tudtam gondolni, mikor valaki betért az örse. Harry. Rohanni kezdett felém, és megölelt.
- Hope! -újóngott nekem- Ha befogod kevés büntetésed lesz.- súgta a fülembe.
Elintézett az éjszakással pár iratot, majd el is indultunk.
- Normális vagy? Hogy gondoltad hogy elszöksz? A fiúktól eljöttem hogy nehogy bajod essen. Hope megijesztettél. Többet érzek irántad mint gondolnád. Szeretlek. És akarlak. Hihetetlenül. Hope, nekem te vagy a mindenem. Nem akarlak elveszíteni.
Éreztem hogy igazat mond nekem. Hogy tényleg így érez irántam.
¤¤
Egy új házba hozott. Beértünk és megfogta a kezem. Felvezetett a hálószobába és megcsókolt. Lelökött finoman az ágyra és elkezdte kiszívni a nyakamat, majd lefele haladt tovább. Bekötötte a szemem, és az ágyhoz bilincselt. Először lent kezdett kényeztetni, finoman. Nyílásomba dugta ujját és a csiklómat nyalogatta, majd pár pillanat múlva kemény férfiasságát éreztem magamban. Leírhatatlanul fájt, és már-már ordítottam hogy vegye ki. De nem tette. Éreztem hogy tövig hatol. Végül kivette, de csak pár pillanatra. A fenekemben éreztem meg a kemény farkát. Hirtelen egy csattanást hallottam meg, és fenekemen óriási fájdalmat. Ötvenszer ütött meg. Levette a kendőt a szememről, és rájött hogy alig vagyok eszméletemnél. Utolsó emlékem riadt tekintete volt.
¤¤
Sötét... Itt minden olyan sötét. Kinyitottam a szemem, és realizáltam, elájultam. Mellettem Harry fekszik. Meglátta hogy ébren vagyok, és rögtön letámadott a szavaival.
- Hope! Istenem annyira sajnálom. Nem akartalak bántani! Kérlek, neharagudj. Megszoktam hogy minden nőt elfenekeltem, de te más vagy! - szeméből kövér könycsepp futott le tökéletes arcán. - Sajnálom.
Nem válaszoltam. Nem volt mondani valóm. Egyszerűen a fürdőt akartam megkeresni, hogy lezuhanyozzak, és sírjak. Ez volt a két vágyam. Ruháimat össze kaptam, és elindultam a felfedező túrámon. A folyosó végén megtaláltam a fűrdőt, és bementem. Miután megbizonyosodtam arról hogy egyedül vagyok bent, kulcsra zártam az ajtót és zokogni kezdtem. Eldöntöttem, megpróbálok érzések nélkül élni. Abbahagytam a gyerekes sírást, és elkezdtem a forró vízet engedni a zuhanyrózsából. Eszembe jutott az iskolám, a barátaim, az otthonom. És eszembe jutott a legjobb barátom. Semmit sem tud rólam, hogy hol vagyok, miért nem szóltam neki hogy lelépek. A vizet épp egy pillanatra zártam el, de kopogást hallottam az ajtón. Nem félek Harry-től. Kinyitottam az ajtót, és a sírástól feldagadt szemeibe néztem. Végig mért és rájött, nincs ruha rajtam.
- Mit akarsz még Harry?
- Sajnálom Hope! Fogd már fel! Undorodom magamtól!
- Ha annyi pénzem lenne mint amennyit te hazudsz... Hagyj engem békén. Megölted a testvéremet, megerőszakoltál, és a legaljasabb hogy elvetedd a szabadságomat! Most pedig ahelyett hogy magyarázkodni kezdenél, adj egy polót, és engedj el könyörgöm! Senkinek sem foglak beköpni, csak könyörgöm hagyjál engem békén.- Szemei megteltek könnyel. - Nem is érdekel téged a sorsom. Egy érzéstelen seggfej vagy!
Semmit sem mondott, csak levette fekete ingjét, és a kezembe nyújtotta. Az ajtó mellől távozott, jelezve öltözzek fel egyedül. Perceken belül lesétált a lépcsőn, kocsi kulccsal a kezében. Kivezett a házból, és betessékelt a kocsiba. Nemtudtam hova tartunk de a szívem majd' kiesett a helyéről úgy izgultam.
- Hope, figyelj. Veszek neked vonatjegyet. Haza mész, és felőlem be is köphetsz. De egy valamit kérlek ígérj meg nekem. - kérdőn néztem rá - Felvállalod hogy én voltam neked az első.
Bólintottam. Ahogy ígérte vett nekem egy vonat jegyet, és haza ment, nélkülem. Felszálltam a vonatra, és a tájat pásztáztam. Az ismerős környék láttán elmosolyodtam. És leszálltam a vonatról, és elindultam a legjobb barátomhoz. Mivel vele lakok egy házban, így volt kulcsom az ajtóhoz. Amint beléptem, meglepődött arcokat vettem észre.
- Te nem elmentél?
- Nem. Képzeljétek, nem! Elraboltak, és megerőszakoltak!
Az "anyám" meglepődve nézett, és mondatra nyitotta a száját de előbb szólaltam meg.
- Nem kell semmit sem mondanotok. Fogom a cuccaimat és elhúzok.
Semmit nem mondtak, csak vacsoráztak tovább. Nem volt hova mennem.