A rémálmaim nem múlnak. Mindig elrabol a fehér hajú fiú. Félek. Már nemtudok aludni se. Harry totál ki van mert semmit se mondok neki, de ez ezzel jár, részemről. Hogy mondjam el neki mikor beszélni sincs kedvem? Ősz eleje van, tehát muszáj kilépnem a lakásból hogy suliba menjek. Mivan ha megjelenik a titokzatos fiú? Rettegek. Mindentől rettegek. Mivan, ha előre álmodom? A busz éppen a city center előtt állt meg mikor felszállt a fiú. Axis. Le akartam rohanni de a busz elindult. Ez nem álom volt. Ez a való élet undorító humora. Félve foglaltam helyet. Még fél óra. Még húsz perc. Tíz. Kettő. Futás. Nem tudtam merre rohanok, de futok. Az életem múlik rajta. A fiú fent maradt a buszon, én pedig épp egy sikátorban futkározok. A telefonomat sem találom. Meglátok egy közeledő árnyat és rohanni kezdek felé, segítségért kiáltva. Lassan átölel, és felnézek rá. Axis. Elkezdtett folytogatni, mardosott a levegő vétel hiánya. Felkeltem. Megint csak egy rossz álom volt. Reggel hét óra van, kedd. Picsába. Rohanok fogat mosni, öltözni és elindulni a buszhoz. Felültem, és kicsit sem félve felültem. Megjelent. Mellém ült, és rám mosolygott. Fehéres szőke haja, barna szemeihez nagyon jól állt.
- Axis. Miért?
- Harry miatt. Sajnálom. De hidd el kevésbé leszek borzalmas elrabló mint Ő.
Ő. Harry. Eszembe jutott minden. Mikor bekötötte a fejem, mikor megcsókolt. Elvette a szüzességem, és megkért hogy legyek a felesége. Elvitt Budapestre, sírt a vállamon, és elaludt rajtam. Mikor elmentünk futni, és hat tábla csokival tértünk haza. Mikor belé szerettem. Minden annyira fájt. Most kaptam csak vissza az életemet, miért veszi el? Szerettelek Harry.
YOU ARE READING
Elrabolva (BEFEJEZETT)
FanfictionMikor elrabolnak, mire gondolnak a normális emberek? Miért tették velem ezt? Mikor fognak megmenteni? Túlélem? Nos Hope Mendler-nek inkább az járt a fejében hogy milyen helyes az elrablója.
