Elrabolva (BEFEJEZETT)

6.

Hope szemszöge:
Harry szemrebbenés nélkül kiment és megnézte mi tört össze. Végül teljesen nyugodtan feljött és ennyit mondott:
- Sajnálom Hope.
Felvett egy polót és egy nadrágot majd kinyitotta az ajtót. A "befogadó" családom állt az ajtóban.
- Hope! A kurva életbe te kis tiniribanc! Elszöksz otthonról? Te normális vagy! Ide gyere!
- Uram, bocsánat de hogy a picsába mer így beszélni a csajommal? - vigyorgitt szarkasztikusan Harry. - Vagy azt akarja hogy megmutassam azt az arcomat amit nem akar megismerni?
- Hope, haza jössz! Egy hónapra felejtsd el a ház elhagyását!
- De Apa! Ezt nem teheted velem! Harry a párom, és ha neked ezzel valami problémád van, akkor is itt maradok!
A nevelő apám közeledett hozzám, és egy pofon csattan az arcomon. Harry természetesen ugrott is, és letámadta az "apámat". Sarah kétségbe esett tekintetét láttam meg az ajtó mellett. Rám szegezte tekintetét és egy ribancot suttogott el. Harry-t leállítottam és fogtam a kocsi kulcsot, kirohantam Harry-vel és elmentünk. Elindultunk egy hosszas útra, nemtudom pontosan hova. Hajtottunk, a semmibe. Volt mikor 20-szal volt mikor 200-zal. Háromszor tankoltunk, és hatszor voltunk országúton, ami azt jelenti, hat országgal messzebb vagyunk. Pontosabban Magyarországon. Mindig is el akartam ide jönni, és mivel Harry kőgazdag így akár egy házat is tudna venni. Végül egy hotel mellett döntöttünk Budapesten.

Sziasztok!
Neharagudjatok hogy ilyen rövid rész lett, de dolgozom egy másik blogon is, és nagyon kevés időm van. Azért remélem tetszeni fog! Szeretlek titeket!❤