Másnap reggel kómásan keltem ki az ágyból. Tegnap anyu nagynehezen beleegyezett, hogy Zente nálunk ,,lakjon", úgyhogy ő megkapta a mellettem lévő vendégszobát. Társául pedig odaköltöztettem hozzá Fred-et, a papagájomat.
Kimentem a konyhába, hogy reggelit csináljak, és hogy igyak egy kávét, de amit ott láttam, azt örökre megjegyeztem.
Zente ott állt, csupán egy piros rövidnadrágban, és kávét csinált. Az asztalon pizzásdobozok voltak, és két hamburger.
-Jó reggelt!-Köszöntöttem, mire felém fordult.
-Neked is! Kész a kajád, meg csináltam kávét is-Kacsintott rám, mire elnevettem magam.
-Minek köszönhetem ezt a fogadtatást?
-Éhes voltam. Ja, és ne szokj hozzá-Jött közelebb, és odaadta a kávémat.
-Köszönöm! Igazán nagyon kedves vagy!-Igyekeztem egy kis szarkazmust vinni a szavaimba.
-Igazán nagyon tudom!-Kacsintott mégegyszer, mire nagyot sóhajtotttam.
-Tegnap olyan kedvesnek tűntél.
-Az tegnap volt.
-Ahjjj. Mondd, miért van az, hogyha egy fiú jól néz ki, akkor az köcsög, de ha egy fiú nem néz ki jól, akkor az meg kedves?!-Gondolkoztam hangosan.
-Senki sem tökéletes. Aztán jövök én-Mondta egóval teli hangon.
-Ahhhhaaaammm. És mondcsak lehet másról is beszélni veled, vagy csak rólad?
-Semmi sem olyan érdekes, mint én, ezt tanuld meg. És egyébként mit csinálunk ma?-Meglepett a kérdése, de boldogan beleegyeztem, hogy együtt töltsük a napot.
-Nemtudom. Elmehetnénk mondjuk úszni.
-Oké, az jó. De hova?
-Uszodába?-Kérdeztem vissza, amivel arra céloztam, hogy fogalmam sincs.
-Jó, akkor készülj, aztán fél óra múlva indulunk-Vette el tőlem az üres tányért, és kávéspoharat, majd betette a mosogatóba, én pedig elindultam, hogy elkészüljek.
Háromnegyed óra múlva kiléptem a fürdőszobából, egy fekete egybeszoknyában, fekete, gyöngyökkel díszített szandálban, hullámos hajjal, egy vízálló matt nude ajakrúzzsal, és vízálló szempillaspirállal. A vállamon a szegecses hátizsákom pihent, amiben a strandcuccok voltak. Zente elismerően nézett, majd zsebébe tette a telefonját. Ő ugyanabban a nadrágban volt, csak hozzá felvett egy fehér pólót, ami kiemelte a barnaságát.
-Mehetünk?-Kérdezte az óráját nézve.
-Igen. De mivel?-Jutott eszembe a kérdés, mire Zente elgondolkozott.
-Basszus! Motorom van, meg jogsim is, de a kocsim szervizben van.
-Akkor jó! Menjünk kocsival!-Jelentettem ki.
-De szervizben van!-Mordult fel Zente.
-De anyuéval. Neki van kettő.
-Biztos?
-Igen, na gyere már!-Fogtam meg a kezét, és húzni kezdtem.
Mikor odaértünk az autóhoz, Zente odahúzott magához.
-Felkészültél a látványra?-Érdeklődött fél szemöldökét felvonva.
-Mi? Milyen látványra?-Értetlenkedtem.
-Hát. Rám...-Suttogta a fülembe, miközben átölelt.
-Ahjjj! Menjünk már!-Húzódtam el, de már az első másodpercben hiányzott az érintése.
YOU ARE READING
Váratlan találkozás
Teen Fiction-Klassz! Nézzük a jó oldalát!-Erőltetett vigyort az arcára Zente. -Van olyan?-Merengtem el a már sötét lépcsőházban. -Hát, figyelj. Veled most szakítottak, engem meg most dobtak ki a lakásomból! Jó, mi?-Annyira aranyos volt, hogy elmosolyodtam rajta...
