Életem egyik legzűrösebb hétvégéjének reggelén épp a kávémat iszogattam, amikor megjelent Zente.
-Hello-Mosolygott rám. A haja kissé kócos volt, a szemei pedig álmosan pislogtak.
-Szia. Nem aludtál jól?-Kérdeztem.
-Nem igazán. A kedves papagájod nem hagyott békén.
-Freddie? Kétlem, hogy bántana-Néztem rá kedvesen.
-Bántani nem bántott, hanem kapirgált, vagy Isten tudja mit csinált, de a frászt hozta rám-Nézett rám bosszúsan.
-Hé, ne rám legyél dühös-Tettem fel a kezem, ártatlan stílusban.
-Nem is rád vagyok-Kacsintott rám.
-Akkor, gondolom fáradt vagy, és ugrott a tervem-Sóhajtottam.
-Terved? Milyen terved?-Csodálkozott Zente.
-Tudod, meséltem Ritának, hogy te itt vagy nálunk, és ő kíváncsi rád.
-Rita? Milyen Rita? Jól néz ki?
-A legjobb barátnőm, és felejts el, barátja van, lassan 2 éve-Lomboztam le.
-Értem. De akkor minek akar megismerni?
-Tudod, Rita pasija, Milán, bulikat szokott szervezni szombatonként. Ergo, ma is lesz. És mivel Milán szeretné, hogy Rita is ott legyen, elhívott engem, mert Rita nélkülem nem megy. Így én is megyek. De mi, Ritával halálra unnánk magunkat, ezért gondoltam, jöhetnél te is, és egyúttal meg is ismerhetnétek egymást. De mindegy, így nem lényeg, látom fáradt vagy, meg amúgy is, új emberek, meg minden, szóval lényegtelen.
-Szeretnéd, hogy menjek?-Kérdezte halvány mosollyal az arcán.
-Én szeretném, de nem akarom, hogy teher legyen neked-Mondtam, közben betettem a kávésbögrém a mosogatóba.
-Nem teher. Maximum délután alszok egy kicsit. Úgyis kiváncsi vagyok a baráti társaságodra.
-Oké. Addig nem megyünk el sétálni?
-Elmehetünk-Itta meg ő is a kávéját.
-Akkor összekészülök, és indulunk, úgy jó?
-Aha.
Körülbelül 20 perc alatt összekontyoltam a hajam, felvettem egy fekete rövidnadrágot, egy piros haspólót és hozzá sportcipőt. Mikor kész lettem, Zente a pultnak dőlve várt.
-Indulunk?-Kérdezte.
-Aha. Mi lenne, ha a partra mennénk?
-Jó. Régen sokat jártam ott-Vette fel a cipőit.
-Az jó-Léptünk ki az ajtón, amit bezártam, és a kulcsot a zsebembe süllyesztettem.
Már egy órája sétáltunk a Dunánál, amikor felkordult a gyomrom.
-Együnk?-Kérdezte kisfiús vigyorral az arcán.
-Aha-Válaszoltam.
-Akkor gyere-Fogta meg a kezemet, mire csodálkozva néztem az összekulcsolt ujjainkra, és a vigyor levakarhatatlan volt az arcomról.
Szerencsére a kajálda nem volt messze. Mikor beléptünk az ajtón, rendeltünk, és mentünk leülni. Ahogy körülnéztem, megállapodott a tekintetem valamin. Vagyis valakin. Krisztiánon, az exemen, és Annán, a volt legjobb barátnőmön. Annával régen nagyon jó barátok voltunk, de amikor elmondtam neki a titkaimat, másnapra az egész suli tudta. Ezután még ő háborodott fel. Ahogy észrevették, hogy nézem őket, gúnyosan elvigyorodtak. Felszegtem az államat, és elindultam egy szabad asztalhoz. Zente követett, majd leült velem szembe. Én háttal ültem Krisztiánéknak.
-Mi volt ez?-Kérdezte fél szemöldökét felvonva.
-Mi?-Kérdeztem vissza.
-Az előbb. Az a srác, meg a csaj, akik még mindig néznek-Mondta a hátam mögé pillantva.
-Tudod, ő az, akiről meséltem. Krisztián. Meg Anna. A kettő ,,volt"-Legyintettem sóhajtva.
-Krisztián, az a szarképű, akit szét akarok verni?-Nézett mélyen a szemembe, mire átnyúltam az asztalon, és megfogtam a kezét.
-Hé, nyugi. Ő a múlt-Mondtam, és a másik kezemmel enni kezdtem az imént kihozott kaját. Zente követte a példámat.
-Sophy-Szólalt meg Zente.
-Igen?-Néztem rá.
-Az exed épp idetart, azt hiszem.
Az agyam pörögni kezdett. Ha idejön, ezer százalék, hogy valami hülyeséget mondok, vagy csinálok. Meg kellene akadályozni.
-Zente. Megtennél egy szívességet?-Pillantottam rá reménykedve.
-Persze, mit?
-Csókolj meg-Kértem a szemébe nézve.
-Biztos? Nem lesz belőle baj?
-Nem, mindegy, hagyjuk, hülye kérés volt, bocsi.
-Én szívesen megcsókolnálak, Sophy-Nézett a szemeimbe.
-Akkor?-Kérdeztem, de választ nem kaptam, mert belém fojtotta azzal, hogy közelebb hajol, és ajkait az enyémre tapasztja. Óvatosan csókolt. Mikor elváltunk, csillogó szemeibe néztem.
-Köszönöm-Mondtam illedelmesen.
-Én köszönöm-Kacsintott rám.
-Elment már?-Kérdeztem, Krisztiánra utalva.
-Aha. Bazki, a fejét látnod kellett volna-Kezdett el röhögni.
-Tudom. Elég hülye arcokat tud vágni-Röhögtem én is.
Ezek után elindultunk haza. Szerencsére Krisztiánt nem láttuk már.
BẠN ĐANG ĐỌC
Váratlan találkozás
Teen Fiction-Klassz! Nézzük a jó oldalát!-Erőltetett vigyort az arcára Zente. -Van olyan?-Merengtem el a már sötét lépcsőházban. -Hát, figyelj. Veled most szakítottak, engem meg most dobtak ki a lakásomból! Jó, mi?-Annyira aranyos volt, hogy elmosolyodtam rajta...
