A sétáról hazaérve egy üzenetem jött:
Chris: Látom, jóra cseréltél :D
A sort meglátva dühösen pötyögni kezdtem.
Sophy: Ha te tudnád ;) Egyébként meg te cseréltél le engem, szóval ne panaszkodjál. Te választottad ezt az utat :)
Miután elküldtem, ledobtam a készüléket a kanapéra. Zente érdeklődve figyelte a dühkitörésemet.
-Mi történt?-Kérdezte fojtott hangon.
-Nem lényeg-Feleltem halkan, és nemlegesen megráztam a fejem.
-A baromarcúnak köze van hozzá, igaz?
-Amelyben Krisztiánra gondolsz, akkor igen, köze van hozzá.
-Remélem, szólsz, ha baj van-Pillantott rám kétekedve.
-Persze, de mondom, hogy ez nem lényeg. Egyébként köszi, hogy érdekel, mi van velem.
-Erre vannak a barátok, nem?-Mondta ki a mondatot, ami után a szívem fájni kezdett. Ezek szerint ő csak barátként tekint rám...
-De, igen-Nyögtem ki nehezen.
-Figyelj, Sophy, én megyek alszok egyet. Hátha most a papagájod nem kelt fel-Nézett rám bosszúsan.
-Oké, akkor most nem adok neki olyan kaját, amit kaparni tud-Nevettem fel.
6 óra van, és 8-ra kell Milánékhoz érni. Már begöndörítettem a hajam, és most kezdtem el a sminkemet készíteni. Fejben már elterveztem, hogy egy fekete egybeszoknyát veszek fel, bordó rúzs lesz a számon, és a szemem füstös lesz. Egy pici alapozót is rakok magamra, és kiegészítőnek felveszem a BVB logós ezüstnyakláncom. A lábamra pedig a ruhámhoz illő fekete szegecses cipőt veszek.
Zentét 7-kor felébresztettem, mondván, az egész délutánt végigaludta. Ezután ettünk gabonapehelyt, és én mentem felvenni a ruhámat, és késznek nyilvánítottam magam. Hamarosan Zente is elkészült, úgyhogy elindultunk.
Szerencsére Milánék nem laknak messze tőlünk, úgyhogy hamar odaértünk.
Még mielőtt beértünk az ajtón, hallottuk a hangos zenét, vegyítve röhögésekkel.
-Hello. Rita vagyok-Ért hozzánk a barátnőm.
-Zente-Bicentett a mellettem álló fiú.
-Tudom, Sophy sokat mesélt rólad-Vigyorodott el a barátnőm-Na de megyek, mindjárt jövök, csak össze kell szednem a pohármaradványokat. Sophy, hogyha kell valami, szolgáljátok ki magatokat-Mondta, és el is sietett.
-Oké-Szóltam utána-Szóval ő a legjobb barátnőm. Kicsit pörög-Intéztem a szavaimat immár Zentének.
-Értem. Várj, mindjárt jövök-Pillantott rám.
-Oké-Bicentettem.
Figyeltem, hogy Zente hova megy, de amikor megláttam, a szemem majd kiesett a helyéről. Az uta egyenesen Bellához vezetetett, akit megölelt, és puszival fogadták egymást. Látszólag nagyon örültek egymásnak. Bella egyébként az egyik legszebb lány a suliban. Szomorúan ráztam meg a fejemet, majd a piákhoz vettem az irányt. Az kell most nekem!
YOU ARE READING
Váratlan találkozás
Teen Fiction-Klassz! Nézzük a jó oldalát!-Erőltetett vigyort az arcára Zente. -Van olyan?-Merengtem el a már sötét lépcsőházban. -Hát, figyelj. Veled most szakítottak, engem meg most dobtak ki a lakásomból! Jó, mi?-Annyira aranyos volt, hogy elmosolyodtam rajta...
