Miután jó sokat úsztunk a nekem jéghideg, Zente szerint megfelelő hőmérsékletű vízben, elmentünk ebédelni.
-Mi kell?-Kérdeztem a büfé sorrában állva.
-Te-Csapta le a labdát Zente, mire egy szemforgatást kapott tőlem válaszul.
-Na de most komolyan. Mit eszel?-Tettem fel újra a kérdést, bízva abban, hogy normális választ kapok.
-Dupla amerikai hotdog, de hagyd csak, intézem. Mit kérsz?
-Sajtburger, sültkrumplival. Köszi-Villantottam rá egy mosolyt.
-Menj addig foglalj asztalt. Mindjárt viszem.
-Oké-Indultam el.
Miután megebédeltünk, a pokrócunkon napoztunk. Ekkor Zente hirtelen felült.
-Mi van?-Érdeklődtem kíváncsian, egyben ijedten.
-Röplabdázni akarok!-Jelentette ki határozottan, amolyan kisfiús stílusban, ami nagyon édes volt.
-Azt mégis hogyan?-Döbbentem meg.
-Nemtudom. De most ahhoz van kedvem, úgyhogy gyere.-Fogta meg a kezem, és húzni kezdett.
Először elmentünk a strandon lévő összes boltba, hátha találunk egy röplabdát, de sajnos nem jutottunk sokra, úgyhogy elindultunk. Fél óra múlva meg is találtuk egy bevásárlóközpontban, úgyhogy mentünk vissza a strandra.
-Na, a csapatelosztás a következő. Te, Sophy velem leszel-Magyarázta Zente.
-És mégis hogyan? Ketten vagyunk, nagyokos-Tettem a kezem a homlokomra, nagyot fújtatva.
-De ha ellenem vagy, leverlek.
-Hah. Azt te csak hiszed-Szegtem fel az állam.
-Akkor?-Kérdezte fél szemöldökét felvonva.
-Mehet-Néztem bele a szemébe.
Elkezdtük a játékot (még szerencse, hogy háló volt a strandon, mert mehettünk volna még azt is venni). Félidőben egyenlő volt az állásunk. Kifáradva estem le a padra, majd Zente is mellém ült.
-Na, mivan? Csak nem kifáradtál?-Húzogatja a szemöldökét.
-Nem!-Tagadtam le.-Menjünk már! Ülünk itt, mint az öregasszonyok!-Pattantam fel, mire Zente megfogta a csuklóm és belerántott az ölébe. Döbbentem meredtem a szemébe, amelynél megjelentek azok az aranyos mosolyráncai, amiket úgy imádok.
-Még mindig menni akarsz?-Vigyorgott.
-Igen! Na, gyerünk! Egyébként ezt miért csináltad?-Érdeklődtem.
-Gondoltam most vagy soha.-Válaszolta meg a kérdésem lazán. A szívem hevesen dobogott.
-Jó, de mostmár elengedsz?-Kérdeztem, bár egyáltalán nem bántam, hogy így vagyunk, sőt.
-Oké-Adott egy puszit az arcomra, majd elengedett, és leszálltam róla, majd ő is felállt, és elkezdtünk játszani.
DU LIEST GERADE
Váratlan találkozás
Jugendliteratur-Klassz! Nézzük a jó oldalát!-Erőltetett vigyort az arcára Zente. -Van olyan?-Merengtem el a már sötét lépcsőházban. -Hát, figyelj. Veled most szakítottak, engem meg most dobtak ki a lakásomból! Jó, mi?-Annyira aranyos volt, hogy elmosolyodtam rajta...
