Váratlan találkozás

9-A beszélgetés

-Sophy, tudom nehéz lesz meg minden, de tudnod kell...-Zente a padlót bámulta.
-Mondd már! Baj van? Mi az? Zente!?-Egyre ingerültebb lettem.
-Elmegyek-Mondta ki, miközben lesütötte a szemét.
-Hova? Vagy miért?-Ráncoltam a szemöldököm.
-Elköltözök. Kimegyek Angliába. Ott fogok élni, már megvan a ház is-Nézett bele mélyen a szemembe. Éreztem, ahogy megindulnak a könnyeim.
-Mi? Az nem lehet. Ismerd már be, hogy viccelsz!-Kiabáltam. Igazából én magam is meglepődtem a viselkedésemen.
-Sajnos nem. Sophy, ígérd meg, hogy vigyázol magadra.
-Nem tudok! Nélküled nem!
-Eddig is ment.
-De az nem olyan! Zente, fogd már fel, hogy nekem te vagy a mindenem! Ebben az időben, amíg itt voltál, minden olyan tökéletes volt!
-Sophy-Kezdte, de megállítottam.
-Ne, nem kell. Jó tudni, hogy csak én élveztem.
-Hidd el, nem csak te élvezted. De nem csövezhetek nálad életem végéig-Ölelt meg.
-Mikor mész?-Kérdeztem, miközben nyakhajlatába fúrtam a fejem. Nem tudtam parancsolni a könnycseppeknek.
-Holnap délután-Mondta ki, mire mégjobban megindultak a könnyeim.
-Sajnálom-mondta, majd puszit lehelt a hajamba.

Másnap

Zente a reptéren van. Kérte, hogy ne menjek vele, mert az csak mégrosszabb lenne mindkettőnknek.
Úgy érzem, hogy a szívemből egy hatalmas kanállal kivettek egy darabot. Megállás nélkül sírok.
Ahogy visszaidézem a közös pillanatainkat, egyre rosszabb. Mindenről ő jut eszembe. Egyszerűen megőrít a tény, hogy már nincs velem.
Félelmetes látvány lehettem, ahogy bedugult orral, karikás, kisírt szemmel kapkodtam levegőért, mint a partra vetett hal.

Őt láttam mindig, mindenhol.

És rájöttem, hogy egy sima barát elvesztése ennyire nem visel meg. Zentét jobban szerettem, mint egy sima barátot. Zentét mindennél jobban szerettem. Csak erre későn jöttem rá.

Őrülten szerelmes lettem Zentébe, már az első pillanattól kezdve imádtam minden porcikáját.

Nem maradt más róla, csak a sok emlék, meg egy laptop. Ezt ő vette, mielőtt elment, azért, hogy meghálálja a szállást. Mondtam neki egyszer, hogy meg akarom venni ezt a laptopot, de mivel ez egy elég drága darab, nem volt rá pénzem. Ő pedig titokban megvette nekem.

Kimentem a fürdőszobába. Tudtam jól, hogy hol van a pengém, Krisztián miatt használtam utoljára. Kihúztam a fiókot, és ott is volt.

Megnyitottam a csapot.

Bevizeztem.

Letettem.

Megmostam az arcom.

Elzártam a vízet.

Újra a kezembe vettem a pengét.

Bezártam az ajtót.

Nagy levegőt vettem.

Egy vágás a karomra.

Kettő vágás.

Három.

Négy.

Sok.

Már nem bírtam számolni.

Vér folyik körülöttem, sok sok vér.

Zentére gondolok.

Zente...