Egyéjszakás kaland (Befejezett)

5.

Harry

El sem hiszem, hogy Louis felhívott azt meg végképp, nem hogy áthívott magához. Gyors zuhany tán a szekrényem előtt állva nézegettem a ruhatáramat. Mit vegyek fel? Olyan izgatott vagyok pedig nem is randira megyek. Egy fekete farmer és egy fehér póló mellett döntöttem végül is minek öltözzek ki, ez nem randi vagy talán mégis az?

-Nem láttalak már ezer éve ilyen izgatottnak. -botorkált be a szobámba egy álmosan pislogó Niall.

-Bocs tesó, ha felkeltettelek. Ennyire látszik? -jöttem zavarba.

-Igen. -nevetett fel. -Amúgy magamtól keltem fel.

-Jó leszek így? -pördültem meg a tengelyem körül.

-Attól függ, hogy hova mész.

-Hát Louishoz! -húztam hatalmas vigyorra ajkaimat.

-Akkor jó lesz. -kuncogott.

Igaz azt mondtam Lounak, hogy egy fél óra múlva leszek csak ott, de nem bírtam tovább várni így tizenöt perc után elindultam. Nem akartam kocsival jönni mivel egyből kiszúrnak, hogy az az én kocsim meg hát amúgy is közel van. Szerencsére nem lakik messze így öt perc séta után már a ház ajtajában állva csengettem be.

-Szia! Louis itthon van? -lepődtem meg az ismeretlen pasin, aki ajtót nyitott nekem.

-Hello. -döbbent meg rajtam. -Bocsi, gyere be. -eszmélt fel hogy már percek óta bámul. -Lou! -ordította el magát.

-Egy perc. -jött az édes hang, amit már két hónapja nem hallottam.

Ki lehet ez a csávó? Csak nem a pasija? Zavartan méregettük egymást az idegennel mikor Louis lépdelt le a lépcsőn.

-Szia Harry! -mosolygott rám, ahogy megállt az ismeretlen pasi mellett.

-Szia Louis! -köszöntem miközben közte és a pasi között kapkodtam tekintetem.

-Óóó... -esznélt fel zavartan Louis. -Harry, ő itt a munkatársam és egyben a legjobb barátom Liam Payne. -esett le az a bizonyos kő a szívemről, ahogy bemutatta barátját.

-Szia Harry Styles vagyok. -mutatkoztam be miközben a kezemet nyújtottam.

Liam meg sem moccant csak tátot szájjal bámult rám. Teljesen lefagyott. Hát igen, már megszoktam, hogy a legtöbb ember így reagál rám ezért elkaptam a kezét és mosolyogva ráztam meg.

-Ne haragudj Harry, csak tudod nagy rajongód Liam. -magyarázkodott Louis.

-Semmi gond Lou. Már megszoktam, hogy a legtöbb ember így reagál, ha találkozik velem. -kuncogtam.

-Bocsi. -vörösödött el Liam. -Akkor én megyek is. -motyogta zavartan.

-Várj! -szóltam utána mikor már az ajtóban volt. -Nem szeretnél egy közös képet? -kérdeztem.

-Lehet? -csillantak fel szemei.

-Persze. -nevettem fel. -Lou, megcsinálod?

-Naná. -kuncogott.

Csináltunk több képet is és egy öleléssel búcsúztunk el Liamtől. Nagyon cuki volt, de furcsa érzéseim voltak vele kapcsolatban. Nem tudtam eldönteni, hogy meleg-e vagy sem. Féltékeny voltam nem akartam, hogy elvegye tőlem Louist bár mondjuk, még nem is járunk. Még nem.

-Lou? Liam meleg? -tettem fel a kérdést, ami megfogalmazódott bennem.

-Fogalmam sincs. -ült le a kanapéra. -Mikor rákérdezek, mindig tereli a témát. -rántott vállat.