Egyéjszakás kaland (Befejezett)

9.

Louis

-Szia Li! -kiabáltam ki a nappaliból.

-Szia állítólagos legjobb barátom, aki egész hétvégén leszart! -köszönt Liam.

-Bocsi Liam, de ez az én hibám volt. -kuncogott Harry.

-Semmi baj, de azért egy üzit dobhattatok volna, hogy éltek még. -durcizott Liam.

Komolyan mondom, ilyenkor jut az eszembe hogy ő is meleg, de hiába is kérdezném, úgy se válaszolna, csak terelné a témát. Már meg se próbálom.

-Én most felmegyek kicsit ugyanis holnap koncertem lesz, és kicsit gyakorolnom kellene. -indult az emeletre Harry.

-Akkor most szépen mesélj el nekem mindent. Mindent. -emelte fel mutatóujját Liam.

-Oké. -sóhajtottam. -Ülj le. -mutattam magam mellé.

-Babe! -kiabált a lépcső tetejéről Harry.

-Igen? -kérdeztem ahogy lehajoltam a kanapén és felnéztem a lépcső tetejére ahol Harry is lehajolt hogy lásson minket.

-Holnap ti is jöttök velem. Tizenegykor kezdődik. Majd értetek küldök egy kocsit.

-De biztos, hogy jó ötlet ez? -kérdeztem vissza.

-A szerelmemnek és a haveromnak ott kell lennie a koncertemen.

-De....

-Oké. Megyünk. -vágott a szavamba Liam.

-Ez a beszéd. Na, megyek, hagylak titeket beszélgetni. -kacsintott rám.

Harry visszament a szobámba és én Liamnak elmeséltem a péntektől történt eseményeket beleértve a kis játékainkat is meg persze, hogy ha késett volna egy tíz percet, akkor nem nyitottunk volna neki ajtót.

-Most ez komoly, hogy egész hétvégén nem dugtatok? -akadt ki Liam.

-Liiiiiii!

-Most mi van? Két hónapja egy óra után egymásnak estetek most meg semmi.

-Most nem akartuk elsietni. -válaszolt helyettem Harry, ahogy levágódott mellém a kanapéra.

-Na jó akkor én megyek és hagylak titeket játszadozni. -húzogatta a szemöldökét Liam mire Harry rákacsintott.

Váltottunk még pár szót az ajtóba majd elköszöntünk és mentünk volna befelé ha Liam nem szól vissza.

-Harry!?

-Mond!

-Hozhatok valakit este? -kérdezte Liam, amire mindkettőnk szeme elkerekedett.

-Persze. -mosolyodott el szerelmem.

-Oké. Köszi. Ne kérdezzetek semmit se. Holnap majd megtudjátok. Sziasztok!

-Szia! -mondtuk egyszerre még mindig megdöbbenve

-Harry, be kellene mennünk. Nem akarom, hogy felismerjenek. -szólaltam meg végül én pár perc néma ácsorgás után az ajtóban.

-Oké. -eszmélt fel Harry is. -De ki lehet az?

-Nem tudok egy lányról se. -ráztam meg a fejem.

-Honnan tudod, hogy lány? Lehet azért nem mondott semmit sem, mert fiú.

Harry szavai elgondolkodtattak. Mi van, ha igaza van? De akkor sem értem, hogy nekem, a legjobb barátjának miért nem mondta el. Ezerszer rákérdeztem már. Nem értem. Miért kell titkolóznia előttem. Én bezzeg elmondtam minden egyes apró részletet, ami a hétvégén történt.