Egyéjszakás kaland (Befejezett)

13. +Díj10

Csodás álmomból, ami persze Harryről szólt egy az oldalamba nyilalló fájdalom riasztott fel. A fájó testrészemet simogatva néztem körbe és realizáltam, hogy még sötét van odakint. Oldalamra fordulva nyúltam telefonomért és egy nagy sóhaj keretében dobtam vissza az éjjeliszekrényre miután megnéztem, hogy mennyi az idő. Hajnali öt óra. Egy másodperccel később egy hatalmas lökést éreztem és a földön kötöttem ki.

-Áucs. -suttogtam, ahogy a könyökömhöz kaptam kezemet.

-Ne...ne....ő az enyém. -hallottam meg Harry motyogását, amire felkaptam a fejemet.

-Harry. -lökdöstem meg vállát.

-Neeeeeee! Lou! Én szeretlek! -kiabálta.

Biztos vagyok benne, hogy rosszat álmodik, de velem? Felkapcsoltam az éjjeliszekrényen lévő kislámpát és az elém táruló Harry látványától összeszorult a szívem. Arcáról le lehetett olvasni az aggodalmat és talán a csalódottságot? Fogalmam sincs, hogy mit álmodhat, de teste minden porcikája tiszta víz, vagyis izzadság volt és haja tincsekben tapadt tökéletes arcára. Akárhogy próbálkoztam nem tudtam felébreszteni, így kicsit drasztikusabb megoldáshoz folyamodtam. Felpofoztam.

-Louis! -riadt fel végre.

-Semmi baj Harry. Itt vagyok. Csak egy álom volt. -söpörtem félre tincseit arcából.

-Itt vagy. -zihálta, ahogy felült.

-Hol lennék? -értetlenkedtem. -Harry, mit álmodtál?

-Elmentél...elmentél vele. -bújt hozzám szorosan.

-Kivel?

-Hát Malikkal. -bújt nyakhajlatomba.

-Harry. -próbáltam eltolni magamtól, de nem hagyta magát. -Héjjj Baby! Te sírsz? -toltam el sikeresen, hogy szemeibe nézhessek. -Ne sírj. -töröltem le könnyeit. -Csak egy álom volt. Nem megyek senkivel se sehova. Főleg nem Zaynnel. -öleltem magamhoz szorosan. -Szeretlek! -suttogtam füleibe.

-Én is szeretlek, mindennél jobban. -bújt mellkasomhoz akár egy kisgyerek az anyukájához.

-Próbálj meg visszaaludni. -kapcsoltam le a kislámpát.

Egy percre sem engedtem ki ölelésemből Harryt. Védelmezően fontam karjaimat teste köré és élveztem a pillanatot, hogy most én vagyok az, aki megvédi őt és nem fordítva. Hátát folyamatosan simogattam minek hatására hamarosan egyenletes szuszogása töltötte be a csendes szobát. Elaludt. Vajon mit álmodhatott? Zayn még így is megkeseríti az életemet. Hiába mondtam fel vagy rúgott ki vagy nem is tudom már, hogy melyik volt előbb. Nem tudtam visszaaludni csak Harry álmán tudtam agyalni, és hogy most mihez is fogok kezdeni magammal. Hogy fogom a számlákat kifizetni? A házat fenntartani? El kell kezdenem munkát keresni, mivel semmi tartalékom sincsen. Két óra szenvedés után óvatosan kibújtam Harry alól és gondosan betakargattam majd kiosontam a szobából. Kivételesen nem foglalkoztam a felöltözéssel így egy boxreben mentem le a konyhába. Egyből a kávéfőzőhöz léptem és indítottam el a gépezetet, hogy elkészítse számomra az éltető nedűt.

Percekkel később a pulton támaszkodva kortyoltam kávémat és merengtem el Harry álmán, ami kicsit abszurd, hiszen nem mondta el konkrétan csak, hogy Zayn benne volt. Az immár üres bögrémet a mosogatóba raktam majd a hűtő felé vettem az irányt, hogy valami reggeli készítsek magamnak és szerelmemnek.

Harry

Lou nyugtató szavai után sikerült visszaaludnom és szerencsére nem tért vissza a rémálmom, vagyis az a Malik gyerek. Nem is értem igazán hogy miért is álmodtam vele. Talán a féltékenység miatt volt. Igen, féltékeny vagyok rá, de tudom, hogy Louis soha nem csalna meg hisz szerelmes belém. Miattam még a munkáját is képes volt feladni, amit imádott. Fáradtan nyitogattam szemeimet és tapogatóztam körülöttem az ágyon, de sehol sem találtam meg. Egyből az álmom jutott az eszembe, hogy Louist Zayn karjaiban találom meg ebben az ágyban, ahol annyi közös élményünk volt már és éppen gyűrik a lepedőt. Kétségbeesetten másztam ki és indultam a keresésére. Hangokat hallottam a konyhából így sietve letrappoltam, de amit ott megláttam egyből melegséggel töltötte el a szívemet. Louis egy szál alsóban énekelve táncolt miközben a tűzhelynél ügyködött valamit. Már vagy tíz perce itt állok az ajtóban és gyönyörködöm a csodámban, aki csak is az enyém és még mindig nem vett észre annyira belefeledkezett a főzésbe. Még soha nem halottam így énekelni, dudorászni igen, de az énekhangja teljesen elvarázsol. Énekelnie kellene. Csendben osontam mögé és fontam dereka köré kezeimet.