Egyéjszakás kaland (Befejezett)

8.

Épphogy elértük a kocsit a semmiből jöttek elő a fotósok és rohantak felénk, ahogy meglátták összekulcsolt kezeinket.

-A fenébe! Babe gyorsan ülj be! -utasítottam ijedten.

-Mi a baj? -kérdezte már a kocsiban, miközben a kulccsal bajlódtam.

-Az! -mutattam az előttünk lévő tömegre, akik már kattogtatták is a gépjeiket. -Sajnálom Babe. -mondtam nyugodtabban, ahogy elindultunk.

-Semmi baj Harry. Belementem és előbb vagy utóbb úgyis kiderült volna. Mos előbb. -kuncogott.

-De én akartalak bemutatni anyának személyesen és nem a médiából kellene megtudnia, hogy a fiának barátja van. Ezek a képek egy órán belül fent lesznek a neten, ha nem hamarabb. -mondtam szomorúan.

-Akkor siessünk, hogy hamar odaérjünk anyukádhoz. -simította meg a combom.

-Hogy láthatod mindennek a jó oldalát? -fordultam felé egy piros lámpánál.

-Ezért szeretsz nem? -nyomott egy puszit ajkaimra.

-De. -mosolyogtam rá.

Louis

Egy fél órán belül egy gyönyörű ház előtt parkoltunk le, vagyis amit láttam belőle a hatalmas kerítéstől az gyönyörű volt.

-Megérkeztünk. -fordult felém a csillogó zöld szemű szerelmem. -Mi a baj?

-Semmi. Csak kicsit félek. -tördeltem az ujjaimat.

-Babe, nem kell félned. Bírni fognak.

-De mi van, ha nem. -akadékoskodtam.

-Louis! Ilyenekre ne is gondolj. Szeretni fognak és tudod, hogy miért? -kérdezte mire fejrázásom után folytatta. -Mert szeretsz és én is téged. -nyomott egy puszit ajkaimra. -Na gyere, menjünk be.

Kiszálltunk és most Harry kapta el kezem és kulcsolta össze majd indultunk volna befelé, ha a fotósok nem támadnak le minket. Ijedt arcomat látva Harry a fülembe súgta a kapukódot és maga mögé terelt védelmezően. Remegő kézzel bepötyögtem a kódot majd egy csipogás után, ami azt jelentette, hogy jó a kód belöktem a kaput és Harryvel a nyomomban besiettünk az udvarra.

-Jól vagy Babe? -fogta kezei közé arcomat.

-Igen, csak megijedtem. -néztem szemeibe.

-Látod. Ezért félek. -sóhajtottam.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire megijedek. Azt hittem bírni fogom, de most már kételkedem az eredeti tervemben, hogy nem lesz semmi baj. Ettől függetlenül szeretem Harryt és soha nem hagynám el csak amiatt, hogy megijedtem egy csapat embertől.

-Harry! -futott felénk egy gyönyörű lány, aki egyből a nyakába ugrott.

-Szia Gemma! -ölelte magához.

-Szia! Te biztos a titokzatos fiú vagy, akivel tele van az internet. -ölelt magához miután elengedte Harryt. -Jól vagy? Hogy bírod? A nevem Gemma és ennek a tökfejnek a nővére vagyok. -kuncogott.

-Szia! Louis Tomlinson. -mosolyogtam. -Hát azt hittem bírni fogom, de nem jött be a tervem. -húztam el a számat.

-Majd megszokod. Remélhetőleg. -mosolyodott el halványan. -Gyertek anya már nagyon várt titeket. -kezdett befelé rángatni minket.

Azt hiszem kedvelem Gemmát és ez fordítva is igaz különben nem ölelt volna meg. Ugye? Remélem így van. Nagyon félek az anyukájuktól, félek, hogy nem fog elfogadni, hogy utálni fog, és hogy el akar majd választani Harrytől. Észre sem vettem és már a házban is voltunk. Harry éppem ölelte gondolom én az anyukáját én meg csak ott álldogáltam, mint egy szobor.