Egyéjszakás kaland (Befejezett)

7.

Harry

Reggel arra keltem, hogy nem tudok az oldalamra fordulni. Amint kinyitottam a szememet egyből egy barna hajkorona tárult a szemeim elé. Louis rajtam aludt, ami aranyos, de úgy el voltam már zsibbadva, hogy sírni tudtam volna a fájdalomtól. Óvatosan mellém csúsztattam a szundikáló szépséget és leosontam a konyhába. Elindítottam a kávéfőzőt és a hűtő felé vettem az irányt mivel egy hatalmasat kordult a gyomrom. Találtam tojást így úgy döntöttem rántotta lesz a reggelink. Nem vagyok valami nagy szakács, de Niall imádja a sajtos rántottámat. Jut eszembe nem beszéltem Niallel péntek este óta és már vasárnap van. Gyorsan írtam neki egy üzit, hogy jól vagyok és hozzon nekem Louhoz ruhát mivel már nem akarok haza menni mielőtt indulnék anyához. Minél több időt akarok még ma Louisal tölteni. Az üzi végére még odapötyögtem Louis címét és el is küldtem legjobb barátomnak. Viszont gyalog jöttem ide szóval kéne a kocsim is. Akkor írok még egy üzit. Ügyes vagy Styles! Miért nem gondolkozol először? Bepötyögtem, hogy az utca végén parkoljon le a kocsival és hozza el a kocsikulcsot. Nem akarom, hogy Louisra rászálljon a média és így talán nem bukok le, hogy itt vagyok.

Egy nagy tányér sajtos rántottával és két bögre kávéval igyekeztem vissza a még mindig szundikáló csodához. Az éjjeliszekrényre lerakva reggelinket kezdtem apró puszikkal ébresztgetni Louist.

-Jó reggelt Babe! -mondtam még mindig puszilgatva miközben a szemeit nyitogatta.

-Jó reggelt! Bárcsak mindig így ébredhetnék. -motyogta miközben nyújtózott egyet.

-Elintézhetem. -húztam egy nagy vigyorra ajkaimat.

-Oké. -bólogatott hevesen.

-Csináltam reggelit és kávét. -mutattam a szekrény felé.

-De édes vagy. -nyomott egy puszit ajkaimra.

Éppen a mosogatással bajlódtunk mikor megszólalt a csengő. Lou ijedten nézett rám és gyorsan a nappali ablakhoz szaladt leskelődni.

-Harry!? Egy barna hajú szemüveges srác áll az ajtóban. Te tudod, hogy ki ő?

-Ő a legjobb barátom és egyben a lakótársam is Niall. -öleltem meg hátulról, ahogy oda mentem én is kilesni. -Én hívtam ide, mivel délután mennem kell anyukámhoz és hozott nekem ruhát. Menj, engedd be!

-Szia, Niall vagyok. Harrynek hoztam cuccokat. -hallottam meg barátom hangját ahogy Lou ajtót nyitott neki.

-Szia! Louis vagyok. Gyere be. -invitálta beljebb.

-Niall! -mentem oda amint Lou becsukta az ajtót és öleltem meg barátom.

-Tesó! Szólhattál volna. Gemmával aggódtunk.

-Gondolom mennyire aggódtatok. -forgattam meg szemeimet. -Nyugi biztonságban voltam és vagyok is. -öleltem át Lout hátulról.

-Szóval te vagy Louis, akiért már két hónapja epekedik ez az idióta. -mutatott rám Niall.

-Niall! -morogtam rá, de éreztem, hogy elvörösödök annyira zavarba hozott.

-Várjunk csak. -eszmélt fel Louis. -Te az a Niall vagy? -nézte meg jobban barátomat.

-Igen. -mosolygott rá. -Niall Horan.

-Te. Jó. Ég! Imádom a Slow Hands című számodat.

-Héj! -engedtem el a szépség derekát. -Azt hittem, hogy az én rajongóm vagy.

-Mindkettőtöké. -kuncogott.

Azt hiszem Niallt kinyírom, amint haza érünk. Hogy kotyoghatta ki, hogy mit érzek Lou iránt. Még magamnak sem vallottam be, nemhogy Lounak. Nem akarom elsietni vele a dolgokat. Hosszú távra tervezek gyönyörűmmel, ami remélhetőleg így lesz, hacsak a média tönkre nem teszi a kapcsolatunkat. Félek, sőt rettegek, hogy így lesz. Gondolataimból arra eszméltem fel, hogy Ni és Lou önfeledtem csevegnek és nevetgélnek rajtam.