Egyéjszakás kaland (Befejezett)

10.

Louis

-Lou, Lou....ébresztő. -keltegetett puszik tömkelegével Harry.

-Csak adj még öt percet. -motyogtam ahogy a másik oldalamra fordultam.

-Babe! Ne csináld már. -kuncogott. -Egy óra múlva mennem kell a koncert helyszínére és te meg délután dolgozni mész.

-Délután dolgoznom kell! -ültem fel hirtelen. -Mi van ha ott lesznek? -utaltam a rengeteg fotósra.

-Ettől félek én is. -sóhajtotta Harry.

-Ne félj megoldom. -mosolyogtam rá miközben kezemet arcára simítottam. -Na gyere szépségem, reggelizzünk. -pattantam ki az ágyból és nyújtottam Harry felé kezemet.

-Áuuucs. -simogatta Harry a hátsóját amint felhúztam az ágyról.

-Bocsi. -szégyelltem el magamat.

-Semmi baj Babe. -adott egy csókot. -De azt hiszem, hogy az esti koncertemen nem fogok valami sokat mozogni. -kuncogott.

-Nem vicces.- csaptam vállba.

Valószínűleg azért voltam olyan vad az éjszaka mivel két hónapja nem voltam senkivel sem. Vagyis amióta Harryvel megtörtént az a bizonyos éjszakánk. Reggeli után elbúcsúztunk egymástól, ami körülbelül egy óra álldogálást jelentett az ajtóban. Azt hiszem, hogy tovább is álldogáltunk volna az ajtóban, ha Harry telefonja nem csörrent volna meg. Hallottam a férfihangon, aki a vonal túloldalán volt, hogy ideges mivel már hatalmas késésben volt. Egy gyors csók után sietve távozott. Mikor lettünk ilyen ragaszkodók. Nem tudom elhinni hogy pár nap alatt ennyire ragaszkodunk egymáshoz. Olyan érzésem van, mintha már ezer éve együtt lennénk, pedig még csak két napja vagyunk egy pár. Menthetetlenül beleszerettem Harrybe és ezen már nem tudok változtatni. Liamnek küldtem egy üzit hogy ha nem gond jöjjön értem, mivel félek, hogy letámadnak az újságírók. Szerencsére Liam igazi barát ezért segít nekem. Összekészítettem az esti koncertre, amik kelleni fognak. Nem lesz már időnk hazajönni így az étteremben kell elkészülnünk méghozzá nagyon gyorsan. Izgatottan keresgéltem a megfelelő ruhadarabokat, ami egy sötétkék farmer és egy fekete mintás trikó lett. Harrynek biztos, hogy tetszeni fog a trikó. Magamba kuncogva kezdtem készülődni és vártam Liam érkezését. Hirtelen csengettek, amit furcsálltam hiszem csak egy óra múlva kellene jönnie legjobb barátomnak.

-Hello! Igaz hogy te vagy Harry Styles pasija? Mióta vagytok együtt?....-bombáztak a kérdéseikkel a riporterek hada.

-Nem nyilatkozom! Tűnjenek el! -kiabáltam és csaptam rájuk az ajtót.

A francba! Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar rám találnak. Most mi a fenét csináljak? Harrynek nem szólhatok. Már nagyban készülnek a koncertre. Csak Liam maradt. Írtam neki hogy hamarabb jöjjön, és hogy ne lepődjön meg a ház előtt tanyázó tömegen. Fogalmam sem volt, hogy hogyan is fogok kijutni a házból, de muszáj munkába mennem. A fotelban összekuporodva gondolkoztam, hogy hogyan is tovább miközben folyamatosan a csengőmön feküdtek a riporterek. Kezdtem kétségbe esni.

-Lou! Nyisd ki! Én vagyok az! -dörömbölt az ajtómon legjobb barátom.

-Hála az égnek. –sóhajtottam, ahogy egy másodperc alatt berántottam a házba kizárva a tömeget.

-Piócák. -morogta Liam. -Jól vagy?

-Hogy kérdezhetsz ilyet? Hogy lennék jól? Honnan a fenéből tudták meg hogy hol lakom? A saját házam rabja vagyok. -járkáltam fel-alá teljesen kiakadva.

-Héj Louis, nyugodj már meg!

-Hogy a fenébe nyugodhatnék meg? A pasim egy énekes és híres énekes! -folytattam a kiakadásomat.