Egyéjszakás kaland (Befejezett)

15.

Harry

Izgatottan vártam, hogy vendégünk megérkezzen és remélem, hogy Lou nem fog megharagudni rám, ha megtudja ki is a vendégünk. Amíg én a terítéssel voltam elfoglalva addig Louis az utolsó simításokat végezte vacsoránkon, aminek isteni illata van. Miután kész lett felmentünk átöltözni, de én csak az ingemet cseréltem le így hamarabb készen lettem ezért inkább hagytam Louist készülődni mielőtt rávetettem volna magamat és inkább lementem a nappaliba. A kanapén elterülve kezdtem sms-ezni Niallval.

Én: Izgulok...😨
Niall: Minek? Biztos rendben lesz minden.
Én: De mi van, ha megharagszik rám?
Niall: Úgy se tudna sokáig haragudni rád.😁
Én: Kössz, most nagyon megnyugtattál.😒
Niall: Szívesen.😂
Én: Mennem kell megjött Helen. Szoríts nekem.
Niall: Nem kell. Minden rendben lesz.😁

Gyorsan felpattantam, hiszen nem akartam váratni vendégünket az ajtóban.

-Szia Helen! -üdvözöltem egy öleléssel. -Gyere be!

-Szia Harry! De csinos itt valaki. -nevetett fel miközben végigmért.

-Köszi...azt hiszem, de te sem panaszkodhatsz. -bókoltam, hiszen nagyon jól nézett ki. -Louis! Gyere! -kiabáltam fel szerelmemnek.

Louis eszméletlen dögös volt, ahogy megláttam lefelé jönni a lépcsőn. Általában melegítőben van vagy valami laza viseletben és mire kiválasztotta, hogy mit fog felvenni addigra én már lejöttem így nekem is meglepetés volt öltözete. A fekete farmere tökéletesen állt rajta míg a kék ingje kiemelte gyönyörű szemeit és emellett elegánssá tette öltözékét.

-Dögös vagy. -súgtam a fülébe, ahogy mellé léptem és persze ő fülig pirult. -Louis, bemutatom neked Helen Jensent. Helen, ő pedig az életem értelme Louis Tomlinson.

-Örvendek. -nyújtotta kezét szerelmem.

-Szintúgy. -mosolygott Loura Helen. -Harry már rengeteget mesélt rólad.

-Tényleg? -kérdezte elpirulva szerelmem.

-Szerintem üljünk le vacsizni. Louis egész délután a konyhában szorgoskodott. Kár lenne kihülni hagyni.

-Az illatokból ítélve biztosan finom lesz. -bókolt Helen szerelmemnek.

-Csak gyorsan összeütöttem valamit. -legyintett Louis.

Én és Helen helyet foglaltunk az általam megterített asztalnál, míg Louis a konyhába sietett a vacsoránkért.

-Helen Louis nem tudja, hogy ki vagy. Nem tudtam, hogy hogyan mondjam el neki. -szégyelltem el magam.

-Semmi baj Harry. Talán jobb is így. Majd én rátérek a témára nyugodj meg. -simította meg karomat Helen.

-Itt is vagyok. Remélem, szereti a csirkét. -hozta ki vacsoránkat Louis.

-Persze. -bólogatott Helen. -De nyugodtan tegezz.

-Rendben. -mosolyodott el Louis.

Rengeteget beszélgettünk semmiségekről, de mégis olyan felszabadult volt a hangulat, hogy nagyon bíztam abban, hogy így is fog maradni. Helen mesélt Louisnak a sztárságom előtti évekből és szerelmem úgy figyelt minden mondatára mintha az élete múlna rajta.

-Louis ez isteni volt. Meg kell, hogy add a receptjét. -simogatta hasát Helen.

-Hááát még meggondolom. -nevetett fel Louis. -Hozhatom a desszertet? -kérdezte miközben összeszedte a tányérokat.

-Mikor csináltál te desszertet? -lepődtem meg.

-Titok. -nevetett fel szerelmem és egy puszit nyomott az arcomra.