Vadlónak születve - Bonyodalmak

*~' 2.rész '~*

,,Eljössz velem sétálni? Beszélni akarok veled... - mondta nekem Demon.Féltve Cara-ra néztem és ő aprót bólintott.Így tettem én is. - Klassz, akkor induljunk! - mosolygott rám..."

Szóval elügettünk a barátaimtól ( kb 30 méterre) és miután Demon megállt én is megálltam.Nem akartam hülyének tűnni,tehát nem is mondtam semmit.Gondolatmenetemet Ő szakította félbe:

-Akkor...Beszélhetek veled? - kérdezte.Ezért hívtál,nem? -Jó..Mondjuk ezért hívtlak ide. - mintha olvasna a gondolataimban... - Tudsz beszélni? - kérdezte szórakozottan.Muszáj mondanom valamit!Hahó!Száj!Nyisd ki magad...Hope, Most beszélj ne doga alatt viccelődj...

- Tudok...Beszélni... - motyogtam lassan,érthetően.Gratulálok Hope, Nobel díjat érdemelsz,mert kimondtál egy mondatot! - De...Miről akarsz csevegni?

- Rólunk..Hope... - Na, most állt le a szívem. ,,Rólunk,Hope" Ezek a szavak járnak a fejemben... ,,Rólunk" 

- Rólunk? - kérdeztem döbbenten - Azt hittem, hogy nem érdekellek.. Mármint, hogy...hozzám se szóltál soha... - hadartam el a gondolataimat.

-Mert soha nem mertem hozzád szólni...Mindig el voltál foglalva...De egyszer mindent meg kell próbálni,nem?

- De... de én soha nem voltam elfoglalva... Plusszba én azt hittem,hogy Richa-ba vagy szerelmes...

- Én pedig azt hittem, hogy Tae-be vagy szerelmes. - mindketten felnevettünk.Ebből még lesz valami?.

/Cara szemszöge/

-Istenem...Hol vannak már?Alig látom őket...- hunyorítok a távolba. 

- Én is kezdek aggódni... Odamegyek! - mondta Tae,de megállítottam - Most miért?Valakinek meg kell védenie ,nem?

- Hagyjuk őket... Visszajönnek majd...

Tae csak állt és nézett...Ő sokkal messzebre lát mint, én.És ezt néha kihasználja.

/ Hope szemszöge/

Na jó...vissza szeretnék már menni a barátaimhoz.Éppen most sétálunk vissza és útközben társalgunk.De komolyan...Minden féléről!És nagyon boldog vagyok.

- Hol voltatok ennyi ideig?? - akadt ki teljesen Cara. - Néhány óráig tuti elvoltatok!

- Nyugi!Csak tíz perc volt.Kb.. - mondta Demon de a végét már motyogta.  - Amúgy..Miért aggódsz ennyire? - kérdezte megint csak flegmán.De ez most nem az a tipikus flegma hangja volt..inkább ,,nem értem" volt... Hát.. Most már én se értem őket.

Cara válaszul csak morgott rá egyet és neki itt szakadt el a cérna..begőzölt...kicsit forrófejű,de hát mi így szeretjük. - Nem vigyázhatok a legjobb barátnőmre?Hope!Te ezt csak ennyiben hagyod?? - mondta dühösen.Szinte már kiabált.És erre az utolsó mondatára idejött hozzánk az egomajom...

-Mit hagy csak úgy Hope? -kérdezte gúnyosan.

-Semmi közöd hozzá! - védett meg Tae.És én most fogok elosonni.. Rám úgyse figyelnek.Addig elmegyek az Titkos Almás helyünkre...Hogy miért ez a neve?Majd meglátjátok!Szóval mikor már nagyon veszekedtek,én elmentem a búvóhelyünkre. Cara-val idejárunk kiskorunk óta...Szinte minden nap.Tele van ez a hely almafákkal.Ezt most úgy képzeljétek el,hogy van egy tisztás.Megvan?Oké.És ezt a parányi kis mezőt körbe vesz egy hatalmas erdő!És a tisztáson van egy kisebb kör ami tele van almafákkal!Imádok itt lenni... középen van egy Nagy Fűzfa.És higgyetek nekem, nem emberek alkották..Fura a természet.

Lefeküdtem a magas fűbe és ettem a kisebb lehullott almákat.A bokorban hallok egy kis zörejt.Biztos egy nyúl. De egyre közelebb volt ez a zörej... És nem lehetett nyúl...Jaj ne!Remélem nem ember...Ezen a békés helyen... Mondjuk túl szép lenne...

-Ott van,fiúk! - hallom az emberek hangát.Na most legyen futááás! - El kell kapnunk!Szép ez a ló, és elég gyors!Jó lehet még versenylónak... - biztosan akkor láttak meg amikor erre vágtattam...El kell innen tűnnöm..A futás az egyetlen megoldásom...Rájöttem, hogy ha futok észre vesznek...De ha a magas fűben összekuporodok, talán nem látnak meg... Egyre közelebb vannak!Hallom! Osonnom kellene...De én nem vagyok ember...Nem tudok csak úgy guggolva menni.Óvatosan felállok.Szerencsére a Nagy Fűzfához vittem az almákat és ott ettem... Ha most egyenesen,villámgyorsan elvágtatnék innen...Talán nem kapnak el .Próba,szerencse! Gyorsan kivágtattam a mezőre a többiekhez.

- Emberek. - mondtam nyugodtan.Messze vannak így nyugodt is vagyok...

-Hogy tudod ezt ilyen nyugodtan kimondani? El kell tűnnünk innen!Most! - ordibálta le a fejemet Cara. Még mindig nem nyugodtak le?

Gyorsan szóltam Apámnak és ő szólt mindenkinek ( titkos jel,nem írhatom le) El indultunk a másik helyünkre... Ez is egy tisztás, melyet egy hatalmas fenyőerdő vesz körbe.Vajon a másik ménes is jól van?Senki nem sebesült meg? Hogyan találtak egyáltalán ránk? Ilyen kérdések cikáztak össze-vissza a fejemben.De hol van az egyik kanca?Vissza kell mennem... Már visszafelé vágtattam amikor megláttam az embereket. Ezt kiáltotta az egyik kétlábú:

-Kapjátok el!Létezik a lasszó szó!Szükségünk van lovakra! - visszafordultam és vágtattam.  

Tény,hogy nagyon közel voltam hozzájuk.A nagyobb lovak elmondták mi az a lasszó.Tudom hogy,hogy néz ki,mennyire veszélyes stb. Nyilván csak a sietségben nem láttam Bluesky-t közben meg a ménesben volt... Ajjajj!Ezt jól megcsináltam.

Egy lasszó lendült a nyakam felé,de kitudtam térni...Kezdek fáradni.Ennek nem lesz jó vége.Még több lasszó akarta elkapni a hátsó lábamat,hogy elessek.Néhány kötél a nyakamat vette célba.Mennyien vannak ezek a szörnyek? Miért nem lehetek vadló?Sose fogok betörni.Egy lasszó elkapta a lábamat de csak a patám végét és kitudtam csúsztatni.Mi lesz ebből? Egyre jobban pánikoltam. Ha megnyugodnék talán ki tudok találni valami logikus tervet.Ekkor egy szörnykötél elkapta a lábamat és lerántott a földre... Féltem.. Vadul nyihogtam,prüszköltem.Nem volt tervem...Elkaptak...

Ő itt Bluesky... Aki miatt elkapattam magam...

--- Sziasztok! Itt a következő rész.Remélem tetszett..Picit összekapottabb lett ezért bocsánat.Ne felejtsetek el kommentelni.Talán holnap jön a következő rész.Vagy még ma este jöjjön?

További szép napot Nektek, sziasztok! ---   

~xKata