Vadlónak születve - Bonyodalmak

*~' 7.rész '~*

Mentők?Rendőrök? Tűzoltók? Egyre rémültebb vagyok de nem merek visszamenni. Joe nagyot csapott a hátsómra és még mindig fáj.Lépteken hallok magam mögött...Hátrafordultam... és lám!Egy kicsi őz.Még jó,hogy az állatok tudnak kommunikálni a többi állattal.Ennek reményében elkezdtem a beszélgetést.

- Öhm...Szia... -néztem rá. - Ugye nem félsz tőlem? - léptem egyet előre az őzike meg egyet hátra...Ez így jó lesz. Leültem a magas fűbe. - Magas vagyok,mi? Tudsz ló nyelven?Tudnod kellene... 

- F..Farkas.. - szólt rémülten.

-Nem.Én egy ló vagyok, és nem farkas. - játszottam az idiótát.

- Mögötted te marha! - vágta hozzám flegmán amin meglepődtem. Megfordultam ismét és egy nagy fehér farkas állt a folyó másik partján. - Nem tud átjönni,igaz? - na itt már idegesen beszélt,válaszom pedig a fejcsóválás volt.

-Dehogy!Nem tudja átugrani,nyugi.Amúgy..Te is hallottad a szirénákat? - kérdeztem a témát terelve,hogy oldjam a feszültséget.Nagyon ijesztő az a farkas..Mogorván néz minket.

- Az farkas vonyítás volt - nézett rám szórakozottan, amire egy grimasszal egy grimasszal válaszoltam. - Betörten születtél?Mármint...Olyan béna vagy itt a természetben... - mondatát én szakítottam félbe.

-Khm..Egy-két hónapja kerültem ide, és folyamatosan elszoktattak a természettől.Maximum egy legelőn voltam, messze az erdőtől... - válaszoltam.

-Melyik ménesbe tartoztá... tartozol? - javította ki magát.Nem szeretek róla beszélni,mert mindenki azonnal meghajol előttem...De elmondtam...

-  Közöd?De ha nagyon érdekel akkor a válaszom: Xhoi ménes... - jelentettem ki neki,úgy mintha ez természetes lenne.

- Na ne nevettess! - nevetett ki, mire megmutattam a sörényemet.Az ezüst szál...Hirtelen elkomorodott és meghajolt.Mint mindenki más...Miért kell meghajolni?Ja!Már tudom..Mert az egyik legnagyobb és leghíresebb ménesbe tartozok.Ezt nevezik Sorsnak.Nagy betűvel. - Akkor gondolom te vagy Hope... - mondta ki halkan amin meg is lepődtem.Ennyire ismerné a ménest?

-Honnan ismersz?Ennyire... - kérdeztem az őzikétől amire egy titokzatos mosolyt kaptam.Éppen megfordult mikor megkérdeztem a nevét.

-Nem kell tudnod a nevemet.Elég,ha tudod,nem vagyok az, akinek látszok. - visszanézett egy titokzatos mosollyal a kis pofiján (xD?) aztán vett egy lendületet és elugrált.Mert ezt nem lehet lépésnek nevezni.

Visszanéztem a farkas irányába,de már nem volt ott..Hirtelen morgást hallottam mögülem és minden  elsötétült.

/Hana szemszöge/

Kéztöréssel, illetve lábtöréssel megúsztam.Mivel volt rajtam kobak (ami nem mellesleg nagyon stabil és erős volt) agyrázkódást nem kaptam.A műtőből most hoztak ki nemrég, és már most unatkozok.Mit lehet itt egyáltalán csinálni?Csak a kisgyerekeknek van sok-sok Barbie babájuk a sarokban...Meg egy kis babakocsi is,illetve egy csomó egyszarvú (természetesen a Barbie babákhoz...).Ha a kisfiúk is szeretnének játszani,megtehetik, mert rengeteg játékuk van nekik is.Köztük kisautók hozzá egy nagy versenypályával és kisebb-nagyobb játék autók.De komolyan rengeteg!Egy egész tengernyi játék a gyerekeknek. A kisbabákat se felejtsük ki, nekik is több tucat csörömpölő,babrálgatnivaló plüssállat illetve játék.És a tiniknek?Semmi könyv vagy egy fotel,ahol nyugisan lehetnek egy kicsit?Áhh!Dehogy..Nekünk hoznak be óránként friss teát illetve a kórházi büféből szudokut.De tollat semmiképppen se,csak nézegetnünk szabad.De legalább hoznak finom,mézes teát.Képzeld, kaptam mankót, így szabadon mászkálhatok!Ez nem szuper? Szerencsémre infúziót már nem kapok, mert iszok és eszek eleget.Kiskoromban (amikor előszőr volt lovas balesetem) apukám azt mondta az infúzióra,hogy: ,,Csirkecomb izesítésű!Hogy a gyomrod ne éhezzen annyira ;) " Ez persze nem igaz, de ebbe nem merülök bele.Soha.Többet.Nem.Lovagolok!Vagy mégis?...

--Hai,gyermekeim!