Vadlónak születve - Bonyodalmak

*~' 10.rész '~*

/Hope szemszöge/

Február van,kedves naplóm.Február elseje,ami azt jelenti,hogy tíz nap múlva itt a JUNIOR HORSE! Rendkívül sok mindent megtanultam,amit később le is írok.Na de vissza a földre. Hana belépett az ajtón,a szokásos etető vödrömmel,amiben általában alma és répa,illetve még sok más finomság van.

-Szia Vihar! - jön be a bokszomba nyugodtan. - Meghoztam a reggelit! - jelenti be a "kaja- tájm"-ot. Megnyaltam az arcát,mire lerakta a vödröt,és ő maga is leült.Elkezdtem enni a monoton reggelimet,mikor belépett a nagybetűs Példaképe Hananak.

Alycia Burton.

(Aki nem ismerné, szerk.)

Alycia láthatólag keres valakit.Hirtelen ránéz a lányra,majd rám,és közeledik felénk. Hana elsápadt,nyilván a sokktól... ahogyan hallottam gazdámtól, Új- Zélandon lakik...de akkor mit keres itt?

-Szia!Ismersz egy bizonyos Hana-t? - kérdezi nyugodtan a nő.

-He-helló!Én vagyok Hana. Üdvözlöm a tanyánkon. - mondja neki a gazdám dadogva,kínosan mosolyogva.

-Ó,bocsáss meg... nos, Szélvihar miatt érdeklődnék... - mondta  Hana szemébe Alycia.

- A lovam iránt?Ő nem eladó. - motyogta gazdám,és megpaskolt.

-Nem eladó?De hát az apukád azt mondta... - kérdezett vissza,majd idegesen nézegetett jobbra- balra.

- Én is hallottam róla.Még decemberben mondta,hogy eljössz... csak  elfelejtettem. - vakargatta meg a tarkóját a lány.

- De nincs lelki sérelme? - kérdezte idegesen. - Semmilyen problémája nincs?

- Tessék?Miért lenne?Nem látja,hogy jól van tartva? - morgott a lány dühösen.

-Ide figyelj!Velem nem beszélhetsz így!Világos? - ő is morgott... Csak ne legyen konfliktus!

- Megártott a hírnév?! - kiabált  vissza dühösen a lány.

-Nocsak!Csak nem vagy ideges? - kérdezte gúnyosan a nő.

-Ne tegezz boszorkány! - kiabált még mindig a gazdám.Én pedig csak lejegyzeteltem... röviden mondva...

Ekkor betoppant Hana  apja,aki véget vetett a vitának,azzal,hogy elmagyarázta a történetemet.Illetve azt is,hogy  vadló vagyok.Erre bizony kiakadt a Nagy Példakép.

- Mi az,hogy vadló? Nekem nem kell vadló!Előbb is mondhatta volna, Mr! - ezzel még jobban rákezdett a kiabálásra,mire én nyihogtam ,ágaskodtam,majd kivágtattam az istállóból.Örökre.

Még egyszer visszanéztem, a döbbent arcokra, utána pedig gőzerővel vágtattam,és csak vágtattam,míg el nem értem az erdő szélét, ami nem is volt olyan messze.Autót hallottam,így gyorsan beugrottam a fák közé,majd visszanéztem.Újra. Tovább haladtam,de már nem vágtatva,inkább léptetve.Hallgattam a madarak énekét, a patak lágy csordogálását,ami engem is megnyugtatott.Bármilyen fura is,de nem hiányzik a bezártság.Ez a közel egy év nem volt elég ahhoz,hogy megszokjam.Hiányzott a szabadság,az igazi élet.Az én életem.És a valódi énem.

Gondolatmenetemből egy kisebb csaláncsípés szedett ki,ami iszonyúan fájt.

- Régen nem fájt ennyire... - gondoltam bosszankodva.

Tovább haladtam, az ébredező természetben.Jó érzés volt újra itt kint lenni... nagyon jó volt.Újra, és újra belekapott a hűvös szél a sörényembe.Istenem!Nem tudok ezzel betelni.

Pár óra múlva kiértem egy nagy tisztásra, amin rendkívül magas volt a fű.

-Nagyon ismerős... - gondoltam magamban,majd újra körül néztem.

Hunyorítva,de észrevettem a kisebb-nagyobb árnyakat a távolban,és az egyik felém közeledett.

-Egy puma? - reszkettem a félelemtől.Túl régen láttam a "kis barátaimat".

De nem puma volt.Hanem Tae.Tae, a legjobb barátom.

---Sziasztok!Előre leszögezném,hogy imádom Alycia Burton-t,és nem is így ismerem,de most ez kellett... Remélem nem haragszotok rám.

Holnap jön a kövi rész!Szép ... időszakot (XD),sziasztok!

xoxo xKata