Vadlónak születve - Bonyodalmak

*~' 8.rész '~*

--- Sziasztok!Nem bírtam tovább, fellázattam az iskolától (:"D) és elkezdtem írni.Szóval itt a nyolcadik rész :3 Remélem tetszik, és ne felejtsetek el kommentelni ;) ---

Hetek teltek el a baleset óta.Szélviharnak semmi híre sincs

Miközben tanakodtam -ismét- a lovas "karrieremen",belépett az,akire a legjobban nem számítottam.A nagyim...Milyen régen láttam!Gondolatmenetemet az előbb említett zavarta meg.

- Szervusz Angyalkááám! - köszönt nekem tettetett kedvességgel.Mindketten tudjuk: utáljuk egymást.Hogy miért?Azt nem szeretném kifejteni...Talán majd máskor. - Hoztam az én kicsi unokámnak meglepetést! - kinyújtotta felém két kezét, majd hezitálva de elvettem a kis csomagot.Lassan húztam szét a kis masnit, majd óvatosan kicsomagoltam a dobozkát.Egy új lábszárvédő volt...Honnan tudta,hogy nekem elszakadt a balesetkor? Talán mindent látott?Lehet,hogy a nézőközönségben volt?De akkor hogyhogy nem vettem észre? Eléggé érdekesen nézhettem,mert a nagyim aggódva fürkészte tekintetemet.

- Hana!Minden rendben? - kérdezte aggódva.

-Persze..Csak gondolkodtam...Köszönöm,nagyi!Nagyon klassz.Alig várom,hogy használhassam! - áradoztam.Őszintén.Ez eléggé érdekes... Na mindegy. A nagyim is lovas, azzal is foglalkozik.Egy jó nagy lovardája van, érzéketlen robotokkal.Mert azokból a lovakból kiölték az életkedvet.Egyetlen ló volt ott, az én lovam, a Kis Rosey...Mennyire hiányzik... És most Szélvihar is itt hagyott.

- Nagyon szívesen, Hana! Amúgy..mivel khm... eléggé messze lakok tőletek, így itt leszek pár hétig.Remélem örülsz. - mondta rejtélyesen, ám mégis kedvesen.Ránézett az órájára, és szó nélkül kiviharzott a kórteremből.

Helyét egy nővérke vette fel, aki kedvesen megkérdezte,hogy jól vagyok-e.

-Jól vagyok köszönöm.Sokkal jobban mint voltam. - kicsit berekedve beszélhetek,ugyanis máris jött be egy másik ápolónő, egy nagy bögre mézes teával.Esküszöm,hogy ők nindzsák!Minden pillanatban lesben,parancsra várva állnak.Miután megittam az újabb adag teát,letettem az éjjeliszekrényemre.

- Holnap ultrahangos vizsgálat. Reggel fél kilenc. - mondta nyugodtan, majd ő is kisietett.Hova sietnek az emberek?

/Hope szemszöge/

Mikor felkeltem, a régi istállóban voltam...Hanaék istállójában.Hogyan kerültem én ide? Akkor az erdős rész egy rossz álom volt? Megpróbáltam felkelni, de nem sikerült.Ugyanis egy meleg(gyógyteás) fásli volt a lábamon.A hátsólábaimra néztem, de a bal lábamon is volt egy fásli.De ez kissé véres volt.Megpróbálkoztam újra a felállással, ezúttal sikerrel. Minden ló aki az istállóban volt, elkezdtek kedvesen nyihogni felém.Nem tudtam kivenni,hogy miről beszélnek,mert minden hang összefolyt.Remélem nem süketültem meg.

Az istállóba Joe lépett be, vödrökkel a kezében.Kitágult orrlyukakkal néztem felé.Nem,nem dühtől,hanem mert éhes voltam.Nagyon éhes voltam.Mikor meglátta,hogy ránézek kiestek a vödrök a kezéből.Gyors léptekkel felém indult.Bevallom, féltem.Emlékeim szerint nagyon mérges rám.De ahelyett,hogy elkezdett volna káromkodni felém, átölelte a nyakamat,mint ahogyan Hana szokta. Elővette a mobilját, és tárcsázott. Én pedig vártam a zabomra.

- Halló! Itt Joe Stonley!Hana? Te vagy az?...Értem... Van egy remek hírem...Oké...Megyek... Anyu ott van? (mármint Joe felesége -író)Indulok...Akkor szia! - tette le a telefont,majd még adott nekem meg még a többi lónak enni, és elsietett.

--- Szombaton kövi rééész :D Végre lesz időm :3 Mindent bepótolok :D Ti is várjátok? Illetve beszeretnék vezetni a részekhez egy alcímet.Mint mondjuk ez a rész: *~' 8.rész, A váratlan nagyi'~* Nyilván nem ez lesz a címe, de valahogy így értem :) Szóval erről is írjatok véleményeket ;) Sziasztok,szép estét! <3