Malfoy Titka - átírás alatt

A Roxfort

LEILA SZEMSZÖGE:

A vonat végre kikanyarodott a pályaudvarról. Nem bírtam volna tovább nézni a rengeteg gyereket, ahogy szüleiket ölelgetik. Eszembe juttatja, hogy nekem már...

HARRY SZEMSZÖGE:

Nagy nehezen el tudtunk szakadni Ron és Hermione szüleitől.

A múlt eseményei hatására még aggodalmaskodóbbak lettek, pedig már el múlt a veszély. Most, hogy vége a háborúnak, mind úgy döntöttünk, hogy visszatérünk befejezni az utolsó évünket.

Felszálltunk a vonatra és elindultam fülkét keresni Ginnyvel, Ron és Hermione pedig a prefektusokhoz mentek.

- Hát vissza jöttél Potter? Azt hittem az ilyen hősöknek már nincs mit tanulni.

Rögtön felismertem Malfoy hangját és elégedetlenül állapítottam meg, hogy ő is vissza jött. El nem tudtam képzelni, mi vitte rá erre. Az évek során olyannak ismertem meg, hogy amint alkalma lesz rá befejezi az iskolát. Megfordultam és a szemébe néztem.

- Vissza, de úgy gondolom semmi közöd hozzá.

- Vigyázz a szádra Potter, mert egy prefektussal beszélsz.

Már azon voltam, hogy leátkozom a köpenyéről a prefektusi jelvényt, de Ginny szelíden elkezdett visszahúzni. Erre Malfoy már nyitotta is a száját, hogy beszóljon, ám a folyosó végén meg jelent Pansy Parkinson és berángatta Malfoyt egy fülkébe.
Közben visszaért Ron és Hermione.

- Minden fülke tele van - mondták - , már csak oda férhetünk be, - mutattak az utolsó ajtóra.

A fülkébe egy lány ült. Sovány volt, és sápadt bőrű, amit csak még jobban kiemelt éjfekete haja. Talárja nagy volt rá és egy piszkos kis csomagon kívül más holmija nem volt. Érkezésünkre felkapta a fejét és riadtan nézett ránk.

- Szia! Leülhetünk? Minden hely foglalt...

Még mindig riadt szemekkel bólintott és elvette a táskáját az ülésről. Sorban leültünk és bemutatkoztunk neki. Mindenkivel udvariasan kezet fogott, majd suttogva ő is bemutatkozott.

- Leila Barlow.

- Új vagy itt, Leila?

- Új? Igen,igen...új.

Láttam, hogy nagyon nem akar beszélgetni, intettem a többieknek, hogy hagyjuk békén. Láthatóan megkönnyebbült, hogy már csak egymással beszélgetünk. Ahogy így elnéztem, kicsit idősebbnek tűnt mint az első évesek, de inkább nem kérdeztem rá.

Egy órával később, amikor leszálltunk a vonatról, a kislány eltűnt és a nagyteremben sem láttuk sehol. Azt hittük hogy majd a többi gólyával jön be, de nem volt közöttük.

Mcgalagony professzor elmondta a köszöntő beszédet majd a Teszlek Süveg megkezdte a beosztást. Amikor egy szőke hajú lány, miután a mardekárba került, az asztalához sétált, önkénytelenül is Malfoyra pillantottam. Egyértelműen nem érdekelte a beosztás, éppen az ölébe húzta Pansyt és ledugta a torkán a nyelvét. Inkább elfordultam.

Hamarosan vége lett a ceremóniának és éppen az asztalához ment az utolsó gólya, amikor kivágódott a terem ajtaja és bezuhant egy lány. A kis útitársunk most kétszer olyan sápadt volt mint korábban és a nyomában Frics jött, dühös mozdulattal a tanári asztal felé lökdöste a lányt. Mcgalagony felállt.

- Esküszöm, én nem akartam...

- Tanárnő! Ez a diák felügyelet nélkül mászkált a...

- Köszönöm, Frics úr, majd én lerendezem.