Malfoy Titka - átírás alatt

A gyógyulás

LEILA SZEMSZÖGE:

Draco ígéretéhez híven minden nap meglátogatott. Ezek a látogatások szerintem mindkettőnknek nagyon kellemesen teltek.
Hamarosan kiengedték Ront, így egyedül maradtam.
A gyógyszert folyamatosan szednem kellett, már kezdtem megszokni az ízét és Madame Pomfre szerint szépen gyógyulok.
Egyik nap Harryék is meglátogattak és igazán jófejek voltak. Egyre jobban kedvelem őket.

- Szerbusz Villám Hercegnő! Repkedsz még?

Hát erre felnevettem. Előző nap itt járt Hermione, ami nagyon kedves volt tőle, de Madam Pomfre épp akkor tesztelte a gyógyulásom akkori fázisát, és amikor belépett éppen a plafonon repkedtem körbe, egy kötéllel a derekamon. Ezek szerint, Ginny, Ron és Harry is tud már róla.

- Hát, azt hiszem, igen.

- De azért megyógyulsz ugye? - aggodalmaskodott Ginny.

- Igen, Madame Pomfre szerint szépen gyógyulok.

- Ugye tudod, hogy jössz nekem egy seprűvel? - kacsintott Harry. - Sajnos a csapatba nem tudlak felvenni, de maradandó emlék Ronnak is.

- Az biztos, még most sem tudok egyenesen repülni - ugratott Ron.
Hermione oldalba könyökölte.

- Mind nagyon aggódtunk érted és reméljük minnél hamarabb meggyógyulsz!

Átnyújtott egy csomagot amiben cukorkák voltak. Még sosem láttam ilyet.

- Mindenízű drazsé. Így nem fogsz unatkozni.

Aha, ez egy játék. A halálfaló ivadékok nem játszadoznak... Könnyek gyűltek a szememben. Szerencsére megjelent Madam Pomfre.

- Mit zaklattok itt egy fekvőbeteget?! Kifelé!

- Köszi a látogatást, sokat jelentett.

Mind a négyen visszamosolyogtak.

- Bármikor!

Kedvelem őket, jó kis csapat ez.
Letöröltem a könnyeimet és magahoz húztam a cukorkákat.
Ekkor belépett Draco. Látni nem láttam, de csak ő lehetett. A javasasszony nem volt a szobában, így levette a köpenyt, az ágyam végében ült.

- Szia hugi!

Tetszik ez az új megnevezés. Segít elterelni a figyelmem gyönyörű szürke szemeiről és selymes szőke hajáról...

- Szia! - kinyitottam a zacskót és bekaptam egy szemet, de ki is köptem. Cipőpaszta íze volt.

- Minden ízű drazsé? A dedósok játéka.

Sértődöttem magamhoz öleltem a zacsit.

- Nem is! Legalább csinálok valami érdekeset.

Az arcán átsuhanó kifejezésből kitaláltam, hogy ő is a halálfalós múltra gondol. Tudtam, hogy nem fogja többet csúfolni.

- Kitől kaptad?

- Harryéktől.

- Hogy mi?!

- Nyugi, nem mondok nekik semmit! Csak olyan jól esik, hogy valaki így törődik velem. Kérlek próbáld megérten...

- Jól van, semmi baj. A lényeg hogy tényleg ne mondj nekik semmit, oké?

- Oké.

MALFOY SZEMSZÖGE:

Ezt nem hiszem el! Leila képes össze állni az ős ellenségeinkkel! Mármint az én...vagyis a halálfalók ős ellenségei....jaj Draco, csak kifogást keresel! Vald csak be, féltékeny vagy Potterékre amiért ők is látták így Leilát, abban a szép kis vékony hálóingben, ami kiemeli formás melleit.