A kísértések🔞

1.4K 63 0
                                    

MALFOY SZEMSZÖGE:

Gondoltam megnézem a griffendéles válogatást, persze köpenyben. Nem tudtam hogy Leila is be akar kerülni, ezért meglepődtem, amikor megláttam fölszállni.
Meg is állapítottam, hogy remekül repül. Már meg is kapta a labdát. Aztán minden olyan gyorsan történt, hatalmas ütközés a Weasly patkánnyal. Elkezdtek zuhanni. Le vágtattam a lelátóról, de mielőtt bármit tehettem volna, Hermióne lassító bűbájjal szép lassan levitorláztatta őket.
Mindenki köréjük gyűlt, Hermióne persze rögtön a Weaslyhez ugrott, de az már fel is ült és mondta, hogy jól van, bár a feje még vérzett akár csak Leilának.
Potter eközben rémülten paskolgatta Leila arcát, akinek a feje körül már kisebb tócsa alakult ki, majd hirtelen abba maradt a vérzés. Potter meg halgatta a szívét, majd kissé megkönnyebbülve segített a két sebesültnek feljutni a gyengélkedőbe. A tehetetlenségtől üvölteni tudtam volna. Borzasztó volt így látni Leilát, ráadásul nem is segíthettem, hisz azzal csak leleplezném magunkat.

A baleset áldozatait közben már elvitték, a tömeg is oszlani kezdett.
Most már fel tudtam menni anélkül, a gyengélkedőre, hogy bárkivel összeütköztem volna.
A lépcsőket hármasával szedve rohantam fel, nem épp zajtalanul.
Amikor belestem az ajtón Leila és a Weasly már az ágyban feküdt, de egy csomóan rohangáltak körülöttük, így nem mehettem be.
Egy páncél mellé álltam és vártam. Fél óránként benéztem, de Leila még mindig eszméletlen volt.
Kábé a tizedik alkalommal amikor benéztem, végre ébren találtam kis védencemet. Az ágyban ült és Ronnal beszélgetett.
Tudtam, hogy csak egy módon tudok feltűnés nélkül bejutni; ha velem is történik valami.
A Leilánál is bevált módszerrel bedagasztottam a térdemet, majd a páncélt egy másik bűbáj segítségével lereptettem a lépcső aljára, majd elfeküdtem a földre és elengedtem a páncélt. Hatalmas csattanással mellém zuhant, közben hatalmasat ordítottam.
Az első aki odarohant Pansy volt.

- Istenem Draco! Mi történt veled?

Látványától undor fogott el.
Mi van velem? Parkinsonnal már megszámlálhatatlan szor "élveszkedtünk", de emiatt most inkább elfogott a szégyen.
Kényszerítettem magam hogy arra gondoljak milyen édes az ajka, vagy hogy milyen jó simogatni a mellét, mert bár igencsak kicsi, azért örömöt szerezni tud vele, vagy hogy hova szokott letévedni nagy lapátkeze...
Hányinger fogott el. Nem akarom hogy hozzám érjen soha többet! Nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá! Nem!
Felpattantam és amennyire bicegősen csak tudtam futásnak eredtem.

- Hová mész szerelmem? Nem sérültél meg?

- Hagyj békén Pansy!

De nem hagyott. Utánam szaladt és belökött egy használaton kívüli tanterembe. Nem láttam az ajtót így amikor meglökött eldőltem, mivel falra számítottam.
Pansy berohant utánam, kulcsra zárta az ajtót és félhomályt csinált a kicsi teremben. Nem is terem volt, inkább csak egy lyuk.

- Menj el Pansy, nem akarlak értsd meg!

De még mielőtt felálltam volna Pansy rá ült a hasamra. Lányokkal nem verekszek és nem bántom őket....mármint alap járaton. Ha Pansy nem enged el magától, el fogom dobni.

- Pansy! Utoljára mondom...

Pansy kecses mozdulattal lejjebb csúszott, egészen a férfiasságomig.
Lassan mozgatta rajtam a csípőjét, amitől beindult a vérkeringésem.
Újabb elegáns mozdulattal kibújt a pólójából. Elakadt a lélegzetem. Nem volt rajta melltartó, és nem tudom mit csinált magával, de a melle a szokásosnál legalább háromszor volt nagyobb.

PANSY SZEMSZÖGE:

Elégedetten nyugtáztam hogy alig tudja megállni, hogy belemarkoljon gömbölyű melleimbe. Bizony, sokat dolgoztam rajta hogy ilyen legyen. Az összes általam ismert növelőszert megrendeltem és bevettem.
Ez most egy hadjárat. Év eleje óta nem csináltunk semmi izgiset és az a gondolatom támadt, hogy van valakije. Hát most teszek róla hogy elfelejtse az illetőt. Úgy döntöttem, hogy a szent cél érdekében bármit megteszek. Például, többet nem fekszem le mással. Mert vele a legjobb.
Csípőmet egyre gyorsabban mozgattam hímtagján, ami ennek köszönhetően és a látvány hatására, egyre növekedett és egyre jobban kezdett belém vágni a vékony bugyin keresztül. Ennek hatására az én testrészeim is kezdtek működésbe lépni. Följebb csusszantam, majd ráhasaltam, úgy hogy melleim pont az arcába kerültek. Mindjárt! Mindjárt elkezdi nyalogatni és onnantól már csak az enyém!

Malfoy Titka - átírás alattWhere stories live. Discover now