Malfoy Titka - átírás alatt

Karácsony

Örültem, hogy a karácsonyt nem kell a gyengélkedőn töltenem. Bár családi hátterem miatt nem sok szép, boldog karácsonyban volt részem, de kicsi koromban imádtam nézni a havas tájat és a színes fényeket a házakban.
Végre a hosszan tartó nyirkos, hideg idők után a hó is elkezdett esni és gyönyörű fehér hósapkákat kapott az egész iskola.

Draco se tudta mire vélni az álmomat, ami bár többé nem tért vissza, még most is kísért.
A kígyó méreg szerencsére viszonylag hamar kiürült a szervezetemből, ezért pár napon belül visszamehettem a saját szobámba, amit vegyes érzelmekkel fogadtam. Örültem hogy visszakerülök új barátnőim közé, de fogalmam sem volt hogyan viszonyuljak hozzájuk a történtek után, mert bár az átkomnak köszönhetően Hermione semmire sem emlékszik, ő folyton Ronnal van, akitől jelenleg eléggé félek és persze ha összefutunk nyilván tisztázni akarja majd a dolgokat. Vagy nem. Ki tudja? Lehet hogy legszívesebben végleg törölne a föld felszínéről.

Az első találkozásunk a nagyteremben volt, a visszaköltözésem utáni reggelen. Szerencsére, mert tudtam hogy itt Draco figyeli minden lépésem és ez adott egy biztonság érzetet. A lányok ekkor már ott ültek a többiekkel az asztalnál, Ron nem volt sehol. Csendben megreggeliztem és már mentem volna az első órámra, azzal a tudattal hogy nem kellett vele találkoznom, amikor megláttam az ajtóban. Ösztönösen a mardekár asztalhoz fordultam, de Draco nem volt a helyén. Éreztem hogy Ron engem néz, ezért újból ránéztem majd úgy döntöttem ideje távozni. Kiviharzottam mellette az ajtón és elrohantam, nem is néztem merre. Hallottam a gyors lépteket magam mögött, ezért gyorsabban kezdtem futni és gyorsan letértem egy rejtett útra, aminek a végén azt se tudom hova kerültem. A sarkon kimerülten, de megkönnyebbülten dőltem neki a falnak. Behunytam a szemem és arra gondoltam, hogy ezt még egy hónapig kell csinálnom... Arra riadtam, hogy valaki akkorát csap a falra, hogy beleremegett. Kinyitottam a szemem. Az orromtól kb. öt centire Ron feje vöröslött. Két kezével a fejem mellett támaszkodott, így megakadályozta hogy elmeneküljek. Borzasztóan féltem. Bele se mertem gondolni mit fog velem csinálni, de olyat tett amire álmomban se gondoltam volna. Megcsókolt...

MALFOY SZEMSZÖGE:

Láttam, hogy Ron belép, és már előre sejtettem, hogy nem lesz jó vége. Felhúztam a láthatatlanná tévő köpenyt és az ajtóból figyeltem az eseményeket. Leila is észrevette Ront és azt is hogy eltűntem. Pánikszerűen kirohant a nagyteremből, Ron meg utána. Követtem őket. Jó hosszasan kergetőztek, de végül Leila egérutat nyert egy titkos átjáróval, amiről ezek szerint Ron nem tudott. Csendben követtem Ront, ahogy bolyongott a folyosókon. tudni akartam hogy Leila megúszta-e és hogy Ron feladja-e. Hát nem adta. Egyszerre láttuk meg Leilát, az egyik forduló végén állt a falnak dőlve, csukott szemmel. Ron odarohant és két kezével a falnak támaszkodott Leila feje mellett. Olyan féltékenység mart belém, mint még soha. Hogy tudnám eltávolítani, anélkül hogy rájönne én voltam.

- Hova sietsz ennyire? - kérdezte a halálra rémült lányt, Ron - Nem tiszta a lelkiismereted?

Ron olyan dühösnek tűnt, hogy azt hittem felrobban. Szinte láttam ahogy füstöl.

- Van még nekünk egy kis megbeszélnivalónk!

Ekkor a folyosó végén megjelent Hermione, ekkor pedig már kész volt a tervem. Egy nagy lendülettel meglöktem Ront, így külső szemlélő úgy látja, hogy Ron óriási lendülettel lesmárolja Leilát. Hátamat Ron hátának vetettem így nem tudott egyikőjük sem elmozdulni. Hermione megtorpant a folyosó végén és ekkor engedtem el Ront, így még pont látta a zokogva elrohanó lányt. Már rég nem foglalkozott Leilával, csak elfutott a barátnője után.

LEILA SZEMSZÖGE:

A döbbenettől mozdulni se tudtam. Ron elrohant én meg szépen lassan lecsúsztam a fal tövébe. Miért csókolt meg Ron? És Hermione? Hogy magyarázzam meg neki? Elvesztettem az egyetlen barátnőmet. Zokogva a térdemre hajtottam a fejem. Arra néztem csak fel hogy éreztem hogy valaki a fejemet simogatja. Draco állt előttem, hátán a láthatatlanná tévő köpeny.