Malfoy Titka - átírás alatt

A költözés

LEILA SZEMSZÖGE:

Elmúlt a karácsony, a téli szünet, ma újrakezdődnek az órák, a diákok, akik a karácsonyt a családjukkal töltötték vissza jöttek. Ma jött el az én napom, beszélek Mcgalagonnyal, hogy elhagyom az iskolát. Borzasztóan izgulok, félek, hogy nem enged el, hogy lebukok, és még tucatnyi egyéb dologtól, de azért felkeltem, felöltöztem és elindultam az irodába. Közben bűntudatosan nézek Hermione ágyára, aki már lement reggelizni és akivel még mindig nem tisztáztam a dolgokat. Nem akarok így eltűnni, hogy az egyetlen barátnőm egész további életében utálni fog, egy olyan dologért ami meg sem történt. Természetesen ezáltal Ginnyivel is megszűnt a kapcsolatom, aki külön utál Hermione és külön Ron miatt.  Nagy sóhajjal vettem be az utolsó kanyart és kavargó gyomromra szorítottam a tenyerem; még szerencse hogy nem reggeliztem, most biztos kihánynám. Már majdnem az ajtó elé értem, amikor meghallottam a hátam mögött Mcgalagony hangját.

- Barlow Kisasszony! Miért nincsen a nagyteremben?

- Elnézést Tanárnő.... beszélni szeretnék önnel.

Mcgalagony rögtön megértette a helyzet komolyságát, kinyitotta előttem az ajtót betessékelt és leültetett az íróasztala előtti székre. Utoljára akkor jártam itt, amikor a felvételemért könyörögtem és átadtam a szüleim levelét. Jó sok minden történt azóta....

- Nos, halljam. Mi a probléma.

Dracoval előre kitaláltuk mit fogok mondani és egy millió képpen eljátszottuk a szituációt, Mcgalagony nevében mindig más mondatokkal.

- Tanárnő, úgy döntöttem elhagyom az iskolát.

Draco szerint Mcgalagonnyal az egyenes, őszinte beszéd a legmeggyőzőbb. Beválni látszott, ugyanis Mcgalagony komoly arccal bólintott egyet.

- Értem. Megkérdezhetem miért jutott erre a döntésre?

Erre is fel voltam készülve.

- Természetesen. Sajnálatos módon, az iskola bizonyos diákjaival nagyon nehezen boldogulok.

Macgalagony halványan elmosolyodott, amolyan, jaj te kis butus-módon.

- És úgy gondold azzal megoldod a problémát, ha elhagyod az iskolát? Nem lenne egyszerűbb megbeszélni az illetőkkel?

Lehajtottam a fejem. Bár kicsi korom óta elvárták tőlem, ez által jól tudtam, de nagyon utáltam hazudni.

- Úgy gondolom, ha többszörösen megtámadnak a folyosókon, azt én már nem tudom egy kis beszélgetéssel lerendezni.

Valamelyest számítottam Mcgalagony következő reakciójára. Szemei elsötétültek, szemöldökeit összehúzta és értetlen-dühösen ráncolta a homlokát.

- De gyermekem, ha téged bántalmaztak az iskolában, miért nem szóltál nekem, vagy egy másik tanárodnak?!

Felemeltem a fejem és halványan elmosolyodtam.

- A tanárnő előző tanácsát követve megpróbáltam megbeszélni az illetővel a szituációt.

Mcgalagony komolyan feltolta az orrán a szemüvegét és előrehajolt. Kicsit az anyámra emlékeztetett, de igyekeztem ezt most elnyomni magamban, hiszen most koncentrálnom kell. De az igazgatónő nem könnyítette meg a dolgomat, úgy hiszem őszintén aggódott értem ami egyrészt nagyon jól esett, másrészt azt kívántam bár csak ne kérdezősködne ilyen jószívűen és akkor nem fájna ennyire hogy a szemébe hazudok.

- Leila, - szólított az igazi nevemen, ami ismét anyámat juttatta eszembe - mond el kibántott és megbüntetjük az illetőt. A Roxfortból senki nem menekülhet el és nem lehetnek benne olyan diákok, akik veszélyeztetik társaik épségét. Neki kell távoznia nem neked.