Malfoy Titka - átírás alatt

Az utolsó támadás

LEILA SZEMSZÖGE:

Egyenesen a szobámba vágtattam, be a fürdőbe, bezárkóztam és lerogytam az ülőkére. Nem vagyok normális! Lesmároltam a bátyámat, pont akkor, amikor azért hívott oda, hogy felhívja a figyelmem, hogy ezt nem kéne! Jó, vér szerint egy kicsit sem vagyunk rokonok, de egész életünkben úgy tekintettünk egymásra. Mármint eddig... Éreztem, hogy ezzel minden megváltozik közöttünk, többé nem tudunk közömbösen fordulni egymáshoz, vagy talán egyáltalán bárhogy... A kezembe temettem az arcom. Ezt elszúrtam!
Bocsánatot kell kérnem tőle, most azonnal.
A klub helységben álló óra éjfélt mutatott, de ezzel mit sem törődve kisiettem a sötét folyosóra. Baj nélkül eljutottam a mardekár klub helységéhez, ahol kicsit hallgatóztam, majd mivel minden csendes volt, bemondtam a jelszót, amit biztonsági okokból én is tudtam.

- Zöld sárkány.

Halkan besurrantam a kiürült klub helységbe, csodálkoztam is hogyhogy nem buliznak a mardekáros rosszfiúk. Erről rögtön Draco jutott eszembe.
Szedd össze magad!
Felsiettem a lépcsőn, majd odaléptem Draco ajtaja elé és bekopogtam. Még jó hogy saját szobája van.

MALFOY SZEMSZÖGE:

Megcsókolt! Leila megcsókolt! Az élménytől még mindig kábultan felmentem a szobámba és lerogytam az ágyra. Tudtam én, hogy ő is érez valamit!Eszembe jutatta éltem első csókját, amit szintén tőle kaptam.De ezt akkor se szabad. Bár úgy vettem észre rajta, kifejezetten jó hatással vagyok rá. Amióta annyit beszélgetünk, már nem ül állandóan félelem a szemében. Sokat mesélt magáról, a korábbi életéről és a családjáról. Láthatóan megkönnyebbült attól, hogy valakinek nyíltan elmondhatott mindent, amit annyi éven át magában tartott és valószínűleg attól is megkönnyebbült, hogy elmondtam neki az én történeteimet, hasonló családi körülményekkel.
Kopogást hallottam, egy lány kopogott, már meg tudom különböztetni. Remélem nem Pansy.
Lassan kinyitottam, az ajtóban Leila állt.

LEILA SZEMSZÖGE:

Draco döbbenten nézett rám, majd hirtelen berántott és körülnézett a folyosón, hogy nem-e látott meg valaki, de minden csendes volt.

- Mit keresel itt?!

- Bocsánatot kell kérnem.

- Nem kellett volna emiatt idejönnöd. Bárki megláthatott volna, vagy elkaphattak volna a folyosón.

- Sajnálom.

Nagyot sóhajtott és leült az ágyra, nekem is intett hogy jöjjek.
Igazából nem tartom jó ötletnek, hogy egy ágyon üljünk...

- Sajnálom ami történt, többé nem fordul elő.

Lehajtottam a fejem. Draco megfogta az állam és felemelte a fejem, így kénytelen voltam a szemébe nézni. De ja vu! Pont mint az első nap.

- Én borzasztóan élveztem.

Élvezte! Bár nem volt nehéz kikövetkeztetni, abból ahogy akarta mozdítani a fejét...

- Ennek ellenére valóban nem ismétlődhet meg.

Szomorkásan elmosolyodtam.

- Nem haragszol?

- Persze, hogy nem.

Odahúzott magához és megölelt. Hosszú percekig csak ültünk össze ölelkezve, majd gyengéden eltolt.

- Ideje vissza menned, oda adom a láthatatlanná tévő köpenyt.

Pár perccel később, már a néma folyosókat róttam. Egy kanyarral a Kövér Dáma portréja előtt Frics állt, aki első nap a nagyteremhez rángatott. A sarkon állt a macskájával, majdnem beléjük szaladtam.