Angyal

4. James

Egymással szemben ültünk a limó hátsó felében, és miután lediktálta a címet a sofőrnek, ami egyébként egy városszéli kis lakópark volt, el is indultunk. Szótlan volt, és én sem szólaltam meg. A tájat nézte, így lehetőségem volt felmérni a vonásait. 23 éves létére máshogy festett, mint egy átlagos egyetemista. Megfontolt volt, még idősebbnek is látszott a koránál. De a kimerültsége nem kerülte el a figyelmemet. A haja kócos lófarokba volt kötve, szemei alatt pedig látszottak a karikák, hiába próbálta azt kozmetikummal elfedni. De még így is sugárzott belőle valami, amit nem tudtam leírni, mindenesetre magával ragadó volt. Ha azt hittem, egy találkozás után majd ki tudom verni ezt az Angyalt a fejemből, akkor nagyot tévedtem. Kíváncsi voltam rá.

- Szóval ön egyetemista? – kérdeztem végül, megtörve a csendet.

- Nem, nem vagyok az. – felelte, végre rám emelve tekintetét a városról. Ez meglepett, bár valahol mélyen sejtettem.

- Értem. – bólintottam. – Soha nem is érdekelte, vagy...? – szándékosan hagytam félbe a végét. Nem akartam túlságosan tolakodónak tűnni.

- Az élet nem ilyen lapokat osztott számomra. – sóhajtotta. A mellkasa megemelkedett, a szürke póló alatt kiemelve ezzel kerek domborulatait. Vajon hogy nézhet ki a ruha alatt? Fejezd be James! Nem ezért vagy itt.

- Nos, igen. – helyeseltem. – Az élet már csak ilyen furfangos.

- Na és ön, mivel foglalkozik? – nézett a szemembe, bár volt egy olyan sejtésem, hogy mindennel tisztában van.

- A West Industries vezetője vagyok. – néztem félre. Valahogy nem esett jól kimondani ezt előtte. Megszoktam már, hogy a nők a pénz és a hírnév esélyét látják bennem. De Sarah másnak tűnt. – De azt hiszem, ezt már tudta.

- Nehéz lett volna elkerülni, hiszen minden lap beszámolt a balesetéről. – bólintott helyeslően. Semmit nem tudtam kiolvasni a tekintetéből.

- Igen, valahogyan megneszelték a dolgot. – sóhajtottam.

- Na és hogy érzi magát?

- Megmaradok, semmi komoly. – bizonygattam.

- Akkor jó. – sütötte le a szemeit.

- Még egyszer, köszönöm, hogy megmentett. – Hálálkodtam ismét.

- Az orvosok mentették meg. – ellenkezett. – Én csak hívtam a 911-et.

- Megérkeztünk, uram! – már éppen közbe akartam vágni, amikor Thomas lefékezett a lakópark mellett.

- Köszönöm, hogy elhoztak. – vette magához a táskáját.

- Igazán nincs mit. – szálltam ki, hogy kinyithassam előtte az ajtót. – Felkísérem. – ajánlottam. Még beszélgetni szerettem volna vele. Jobban meg akartam ismerni.

- Köszönöm, de boldogulok. – szállt ki az autóból. – Minden jót, Mr. West! – fordult hátra, még utoljára végigmért, majd besétált az egyik háztömbbe.

- Viszlát, Sarah! – köszöntem el én is.

Még percek múlva is a lakóházat néztem, melynek ajtajában eltűnt. Vajon ő is gondol rám? Mikor megérintett, bizseregni kezdtem. Furcsa érzés volt. Ismeretlen számomra. De még egyszer érezni akarom. Találkozni akarok még vele. Megtudni, amit csak lehet róla. Valami volt ebben a lányban, amit nem tudtam megmagyarázni, de tudtam, hogy szükségem van rá. Remélem lehetőségünk lesz majd arra, hogy találkozzunk. Ha rajtam múlik biztosan. Thomas visszavitt a vállalathoz. A nap további részét az irodámban töltöttem. Átnéztem a dokumentumokat, amiket a laborok szintjéről küldtek fel, majd amikor végeztem, visszavonultam a tetőtéri lakásomba. Nem voltam nyugodt, ezért úgy gondoltam, veszek egy forró fürdőt. Legszívesebben lefutottam volna vagy 10 kilométert, vagy pedig a bokszzsákot püföltem volna órákig, de a sérüléseim miatt, ezt legalább két hónapig hanyagolnom kell. Amikor már kihűlt a víz, megszárítkoztam, bekaptam valamit vacsorára, bevettem a gyógyszeremet és befeküdtem a hatalmas ágyamba. Akár öt ember is elfért volna benne, én mégis egyedül voltam. Soha nem éreztem még magam magányosnak, most mégis rám tört az érzés. Óhatatlanul is Sarahra gondoltam. Az egy dolog, hogy úgy érzem, szükségem van, rá, de nem biztos, hogy ez számára is a legjobb lenne. Ennyi bonyodalom nem hiányzik az életéből. Ha jót akarok neki, ki kell őt vernem a fejemből. Kemény menet lesz, de meg kell próbálnom.

Az elmúlt egy hétben még a szokásosabbnál is zsémbesebb voltam. Még Helenre is ráförmedtem valamelyik nap, pedig ilyen még nem fordult elő. Az a nő mindig mindent kézben tartott és ezért baromi hálás voltam neki. Amikor kicsit végre lehűltem, engesztelésül vettem neki egy virágcsokrot és bocsánatot kértem tőle. Tudtam, hogy a hülye hangulatom Sarah miatt alakult ki. Vagyis inkább amiatt, hogy távol akarom magam tartani tőle, holott legszívesebben már felkerestem volna. Ma este egy Los Angeles-i tárgyalásra utazok, és csak vasárnap délután jövök vissza. Ha addig nem sikerül megszabadulnom Sarah emlékétől, akkor kijelenthetem, hogy csúfosan elbuktam. Az arcomon már alig látszanak a hegek, és a bordáim is kevésbé hasogatnak már. Talán az utazás alatt egy kis vidulás is rám fér. A gépen egy kényelmes kanapén helyezkedtem el. Egyedül utaztam, Thomas elöl ült a pilóta mellett. Amint felszálltunk hamarosan megjelent egy légiutas-kísérő, whiskyvel a kezében. Szőke haja hullámokban omlott a vállaira. Itt a felejtés esélye. Csábosan mosolygott én meg féloldalasan visszamosolyogtam. Nem lesz nehéz dolgom. Elvettem tőle az italt, majd belekortyoltam, szemimet nem vettem le róla.

- Még valamit, Mr. West? – kérdezte, feltűnően arcomba nyomva melleit.

- Mi lenne, ha befognánk azt a csinos kis szád? – kérdeztem, mély, vággyal teli hangon. A vad szex most ki van zárva. A bordatörés odavágott neki, de egy kis móka azért belefér.

Nem kellett nagyon magyarázni a szöszinek. Egyből félretette a tálcát, majd elém térdelt, és bontani kezdte az övemet. Egy-kettőre kiszabadította a farkamat a nadrágból. Műkörmözött kezeivel addig simogatott, míg állni nem kezdett a zászló, aztán bekapta a farkamat. A makkomat simogatta nyelvével, amire beszívtam a levegőt, majd teljes hosszában bekapott. Halkan nyögtem. A forró száj érzése isteni volt. Jóízűen hümmögött, farkammal a szájában, rezegtetve a torkát, ami majd megőrjített. Tudott valamit a szöszi, nem mondom. A szőke fürtök elterültek a nadrággal fedett combjaimon, amíg feje ritmusosan mozgott fel-le. Lassan közeledett a beteljesülés. Lehunytam a szemem, és magam előtt láttam, ahogy a barna fej a lábaim között mozog. Egy édes rózsaszín száj öleli körbe a farkamat, ami forróbb bárminél, amit eddig éreztem, és ártatlan kék szemek néztek vissza rám, amikor rám emelte tekintetét. Sarah! Egyből kipattantak a szemeim. A szöszi mind jobban belelovallta magát a helyzetbe. Farkammal a szájában nyögdösött, de valahogy én ezt már nem akartam.

- Elég! – fújtattam, de nem akarta abbahagyni, így én toltam el magamtól. Értetlenül meredt rám, meg az álló farkamra. – Elmehetsz. – nem mozdult. Én visszatuszkoltam a szerszámomat a nadrágba majd megint rászóltam. – Tünés! – erre már hallgatott, összekapta magát és lelépett.

Leizzadva a gép végében lévő hálókabinba mentem. Tartozott hozzá egy kis fürdőszoba is. megmostam az arcomat, és a tükörbe néztem. Zavart volt az arcom. Én magam is összezavarodtam. A vágy még mindig ott volt bennem és nem kellett hozzá sok, hogy kirobbanjon. Olyat tettem, amit kiskamasz korom óta nem. Felhajtottam a WC fedelét, kiszabadítottam még mindig álló farkamat és verni kezdtem. Azt képzeltem, hogy Sarah kezei munkálkodnak rajtam. Hogy ő simít végig az egész testemen, ő nyalja végig a farkamat, hogy aztán elélvezzek. Ez meg is történt. Néhány rántás után az ondó sugarakban lepte el a tenyeremet és a WC-t. Amint végeztem, kezet mostam, majd lehúztam a WC-t, és visszamentem az utastérbe. A vágyam lecsillapodott ugyan, de nem múlt el.

Kedves olvasók!
Ezen a borús vasárnapon megérkezett az új rész!
Jó olvasást, és szép napot mindenkinek.
Csillagozzatok bátran!
Köszi :)
-LD♥